Egy mondás szerint az életben csak két dolog biztos: az adó és a halál. Ami pedig e kettőn kívül áll, az a változás maga. S ha mondhatom ezt: az életben egy dolog állandó: a változás.
Hogy valami új van születőben azt onnan is láthatjuk, hogy az életkörülményeik, természeti környezetünk változtak meg nagyon egy viszonylag rövid időn belül: az időjárás egyre inkább kifordul önmagából, és az emberek is. Egyre másra derülnek ki rettenetes bűnök és szenvedések, amiket emberek okoztak egymásnak. lehet, hogy régebben is voltak ilyenek, de nem kaptunk hírt róluk. Vajon mennyiben segíti a megújulásunkat, hogy napvilágra kerülnek ezek a tettek? Fájdalmas, szörnyű és sajnos szükséges is, hogy tiszta lappal indulhassunk. Kell, hogy leszámolhassunk a múlt sötét titkaival és árnyaival, kell, hogy tudjuk, mit akarunk elkerülni a jövőben.
Emlékeztek még micsoda felfordulás volt tavaly év végén az állítólagos maja világvége jóslat miatt? Ostoba és szenzációra éhes emberek azt hitték eljön az Apokalipszis, de ők csak a felszínt látták, a mélyebb, mögöttes tartalmakat nem. Valóban véget ért egy világ, egy korszak zárult le, és egy új van születőben. Egy olyan kor, ahol az emberek sokkal tudatosabbak, sokkal többet használják az elméjüket, és spirituálisabban is érettebbek, nyitottabbak.
Kellett ez a változás, elkerülhetetlen volt, mint ahogy elkerülhetetlen a Föld átalakulása is. Rá kell ébrednünk, hogy tényleg csak látogatók, vendégek vagyunk ezen a bolygón és nem szabad felelőtlenül és ész nélkül tobzódni. Itt az ideje tenni azért, hogy jobb és minőségibb legyen az életünk.
Sokan papolnak és fröcsögnek arról, hogy milyen rossz itt élni, itt nem lehet boldogulni és itt úgysem változik semmi. Magyarország egy vacak hely (általában nem ezt a jelzőt használják) és innen el kell menni. Nagyon sajnálom, ha valaki így érez, elfogadom és tiszteletben tartom a véleményüket, de nem értek velük egyet. Nagyon sokan élnek nagyon rossz körülmények között, sokaknak kilátástalan a helyzete és elkeseredett sok honfitársunk, de én nem csüggedek. Nem tudom elhinni, hogy Magyarországnak vége és erről csak a politikusok tehetnek. Nem, ez nincs így! Nézzetek szét, mi van most itt nálunk. Árad a Duna, és valahogy most minden rendben van: az emberek ott vannak a gátakon, rendben és fegyelmezetten zajlik a védekezés, példát statuáltak a tolvajokkal és mérgezett nyelvűekkel szemben, és senki nem kérdezi, hogy akinek adja a zsákot, az négyévenként hova szokta húzni az ikszet. Persze ott vannak a politikusok is, de ez várható volt, aki ezen meglepődik, az magára vessen. Vagy elég, ha csak visszagondolunk március idusára. Abban a helyzetben sem tett senki különbséget ember és ember között. Ezt kéne végre belevésnie mindenkinek a tudatába: hogy a fejekben dől el minden, és mi magyarok eddig példát mutattunk mindig, ha baj volt, segítettük egymást és másokat. Ebből ez erőből kéne táplálkozni minden egyes nap, és hagyni a csudába azokat, akik ezt gátolni akarják.
Ha valaki megkérdezi, hogy mi a három legfontosabb dolog az életedben, te mit felelnél? Én talán valami olyat, hogy a családom, az egészségünk és a boldogságunk. És gyanítom, hogy az emberiség számottevő része is nagyon hasonló választ adna. Mit akarok ezzel? Csak azt, hogy a napi szintű csatározások és csörték, amiket a politika porondján vívnak egyáltalán nem fontosak a valódi értékekhez képest, és éppen ezért nem ezek alapján kéne megítélni egymást.
S ha valaki nem hiszi ezt el? Szíve joga, de az idő nekünk dolgozik. Azoknak, akik hiszek abban, amit az előbb elmondtam. És egyre többen vagyunk, akik valódi változást akarnak, elsősorban a fejekben és a szívekben.
Mert valóban új kor virradt, ki tart velünk?
Nóra