Sokan komoly pénzeket kapnak azért, hogy hivatásszerűen rontsák el a kedvünket, de az utóbbi hetek eseményei őket is lemosták (a szó átvitt, de szorosabb értelmében). Igen, alapvetően a kékfény híradókra gondolok, meg a rémhírcsatornákra, akik perverz örömüket lelik abban, hogy mások életkedvét is elveszik. No, persze csak azokét, akik nem veszik maguknak a fáradtságot, hogy el vagy kikapcsolják a tévét.
Aztán jött a Duna megállíthatatlanul és feltartóztathatatlanul és a bulvárhíradók agymosottjai csak tátogtak, mint a partra vetett hal. Mert nagy baj volt, és ez a komoly veszély újra felébresztette az emberekben a segítő szándékot, a tenni akarást és a jóindulatot. A tettükkel cáfoltak arra az állításra, hogy ez egy vacak ország (a jelzőn szándékosan módosítottam).
Ha belegondolunk, akkor ez az év már egyszer felhívta a figyelmünket arra, hogy a szándékosan gerjesztett ellentétek sutba dobhatóak, ha az emberre van szükség. A márciusi télben sokan segítették bajbajutott honfitársaikat önzetlenül és minden fizetség nélkül, függetlenül attól, hogy ki milyen politikai elkötelezettségű, ha egyáltalán. Én ezért bízom abban, hogy ez az ország komoly potenciállal bír emberi téren, mert meg tudjuk mutatni, hogy a bajban összetartunk.
Mert mindegy, hogy ki hova húzza az ikszet négyévente, mindegy, hogy a népszabit vagy a nemzetet olvassa, mindegy, hogy gárdista vagy nem, mindegy, hogy mennyi van a bankszámláján, mindegy, hogy mit mondanak a politikusok, mindegy, hogy fröcsögnek az újságírást alapjaiban lábbal tipró keri tévéhíradók, mindegy. Teljességgel és abszolút mindegy. Mert mi mind egyek vagyunk. Egy nemzet szülöttei, akik segítik egymást, ennyi.
Jó volna, ha végre minél többen ráébrednének, hogy amit adnak, azt fogják megsokszorozva visszakapni, a jót is és a rosszat is. Éppen ezért jó volna, ha mindenki képességeihez mérten a lehető legjobban végezné a munkáját, azt, amihez a legjobban ért. És ha egyedül nem megy, akkor még ott a toborzás lehetősége, hogy egy jó ügy érdekében összeáll néhány civil és változtat, jobbá tesz, jó példát mutat. Olvastam a newjságon a gerilla kertészekről és nagyon tetszett az egész. Csak így tovább!!! Néhány tő virágon kívül sokkal többet tettek: elültették e remény és a jóérzés magjait az emberek lelkébe, hogy vannak még tettre kész emberek, akik önzetlenül és a jóért cselekedtek. Tessék példát venni róluk és akkor talán az elöljárók is példát vesznek a civilektől.
Jót tenni jó, mindegy, kinek tesszük.
Nóra