Jadviga párnája

Ebben a felemás nyárban azért (újra) élednek a szerelmek, könnyebben lobbannak szerelemre a szívek. És különben is: mikor nem aktuális ez a téma? Megkerülhetetlen, kihagyhatatlan, egyszeri és megismételhetetlen, akárcsak a címben szereplő regény.

A filmet hamarabb láttam, és persze kritikák ide vagy oda nekem tetszett, mert én magam is így látom a szerelmet: ahányan vagyunk, annyiféleképpen szeretünk, annyiféle módon kapcsolódunk egymáshoz és válunk el egymástól. És vannak eltéphetetlen kötelékek, minden szenvedés és meg nem értés dacára.

Miért ajánlom ezt a könyvet? Mert ez egy háromszoros napló, vagyis a maga nemében különleges. A naplót Ondris kezdi esküvője előestéjén, napján; majd halála után Jadviga válaszolgat neki és végül gyermekük, Miso rendezi össze, és egészíti ki, fordítja és tolmácsolja, véleményezi és írja.

Azért is különleges, mert egy régiebbi kor nyelvezete újból belopja magát a szívünkbe és a fülünkbe, láthatjuk milyen finom lelkű ez a férfi és milyen bonyolult az életük az el nem mondott és ki nem mondott szavak, érzések miatt. És láthatjuk egy jelentős család szomorú hanyatlását, a méltatlan kor elzüllesztő hatását, a védtelenséget, kiszolgáltatottságot. Igen, azt hiszem, ha egyetlen szót kéne választanom a regény jellemzésére, akkor az a kiszolgáltatottság lenne.

A téma összetettsége és a regény bonyolultsága miatt elsősorban azoknak ajánlom, akik már rendelkeznek a szerelemben szerzett jó és rossz tapasztalatokkal egyaránt, és meg tudják állni, hogy ne ítélkezzenek.

Nóra