Vasárnap este a Vejsze Együttes volt a Vízi Színház vendége. Mint megtudtuk az Együttes Vésztői, nevük egy halászati eszköz. Azt is megtudhattuk, hogy a ma este egy díj „következménye”, amelyet a Magyar Teátrumi Társaságtól kaptak. Az Együttes elsősorban Sinka István verseit zenésíti és adja elő. Az elmúlt két évben hallhattunk Sinka István verseket a „Vers a víz fölött” program keretében. Ma megzenésítve adta elő a Vejsze Együttes. Az együttes hat főből áll, hangszerei: két akusztikai, egy elektromos gitár, konga dob, bongó, csörgő dob, chimes és két csodálatos női hangból áll. Az este háromnegyed részében Sinka István megzenésített verseit hallhattuk, közben egy Erdélyi József verset, a végén pedig József Attila három, Radnóti Miklós, Czigány György és Weöres Sándor egy-egy verseiből hallhattunk összeállítást.
Sinka István költő, író 1987-ben Nagyszalontán született, bojtár, majd juhász volt. 1920-ban költözött Vésztőre, ahol 1936-ig lakott, akkor Budapestre költözött. 1969-ben halt meg. Kossuth díjat 1990-ben kapott.
„A vejsze állóvizek, árterületek, lassú folyású kisebb folyók rekesztő-halászati eszköze; nádból vagy vesszőből fonott, a fenékre rögzített állandó jellegű fal és hozzá csatlakozó fogókészülék. A halak szokásos (vagy feltételezett) vonulásának irányát keresztező fal egy szűk nyíláson át különböző alakú ketrecbe, fogó részbe vagy egymásból nyíló ketrecekbe tereli a halakat. Ide bejutva a kifelé vezető utat nem találja meg a hal, így alkalmanként szákkal kimeríthető.” Írja a Magyar Néprajzi lexikon.
Szarvasi Vízi Színház, 2013. június 30.
A fotókat Berec Zsolt készítette
