Melis György tegnap lett volna 90 éves. Ebből az alkalomból több program is emlékezett a Liszt-díjas, Kossuth-díjas, Kazinczy-díjas operaénekes művészre. (A felsorolás koránt sem teljes.) Estére a Vízi Színházba várták a nézőket, ahol Ókovács Szilveszter a Magyar Állami Operaház főigazgatója és Babák Mihály Szarvas Város polgármestere köszöntötte a nézőket. Majd kezdetét vette a majd háromórás program, ahol a pályatársak Clemetis Tamás, Csák József és Mótyán Tibor a Melis György Kórusalapítvány elnöke, – akik mindhárman jól ismerték – meséltek Melis Györgyről. Közben elhangoztak azok a dalok, opera részletek, amelyeket pályája során Melis György énekelt, magától Melis Györgytől felvételről és élőben a Melis György-díjas Ardó Máriától, Clemetis Tamástól és Csák Józseftől, zongorán Hegedűs Valér zongoraművész kísérte az operaénekeseket, akik a Magyar Állami Operaház művészei.
Nagyon jó hangulatú, tartalmas estének lehettek tanúi azok, akik eljöttek. Végigkísérve Melis György pályáját, szebbnél szebb dalokat hallgatva, anekdotákkal fűszerezve, Melis Györgyöt hallgatva, ahogy pályájáról mesél, énekel. Az este folyamán elhangzott, hogy mennyire vallotta magát szlováknak, (5 éves jókoráig csak szlovákul beszélt) és mégis magyarnak. Nincs operaénekes rajta kívül még egy, aki Kazinczy-díjat kapott. A róla szóló könyvben olvastam, hogy minden szerepet, amit énekelt, addig gyakorolt, amíg tisztán, érthetően nem énekelte. De így volt ez akkor is, ha németül, vagy éppen olaszul énekelt. Ha később születik világsztár lehetett volna az opera-színpadon, minden adottsága megvolt hozzá. Melis György így vallott magáról. „A határokat […] nem szeretem. Feljut az ember a Holdra, itt meg ezen a pöttömnyi Földön határvonalak húzódnak. […] Én itt érzem jól magam, ebben az országban. Anyám rokkája, mozsara itt nőtt a szívemhez, s most már itt is tart örökre.”
Szarvasi Vízi Színház, 2013. július 2.
