G.E.
A Szarvasi Vízi Színházban hétfő este szépszámú közönség volt kíváncsi Babócsai Réka, Balázs Csongor és Szabó Lajos által összeállított estre, amit Cseh Tamás és Bereményi Géza dalaiból állítottak össze, a dalok között megismerhette a közönség találkozásuk, kapcsolatuk néhány epizódját, prózában. Cseh Tamás dalai mindig a legek között volt és lesz. Bereményi Géza igényes szövegei mára már szintén klasszikusnak számítanak. 1970 óta dolgoztak együtt, mindketten Kossuth-díjasok.
Az este létrehozói – Balázs Csongor és Szabó Lajos- már többször bizonyították, hogy jól tudnak olyan szerzők műveihez nyúlni, ami értéket képvisel, amit meg kell őrizni. Balázs Csongor és Szabó Lajos az elmúlt évben régi dalokat énekeltek és prózában adtak elő Vadász Gáborral és Tatár Biankával. Nagyon érdekes a szövegeket hallani prózában. Az idei évben a Márai – Zorán est is a nevükhöz fűződik, ekkor megint Vadász Gábor volt a harmadik előadóművész. Ma Babócsai Rékával együtt hozták létre az összeállított estet. Mint megtudtam a fiatal művészek együtt „ötletelnek” és állítják össze a végleges forgatókönyvet. Számomra mindig öröm, ha olyan fiatalok, akik már egy új kor gyermeki, ugyanazzal a lelkesedéssel, tisztelettel veszik elő azokat az alkotókat, akik értéket képviselnek. Köszönet az estéért!
Bereményi Géza, Micsoda útjaim voltak
Micsoda útjaim voltak nekem..
szólt Désiré, most, hogy emlékezem,
micsoda egy zűrzavar, hány tévedés,
tán hazudtam is, és volt egy kevés,
volt egy kevés, nem is tudom, hogy hívjam azt,
talán volt egy-két este…
ami nincs megnevezve,
nevezetlenül…
Ha én meg nem nevezem, más senki sem
meg nem nevezi azt a kevés,
azt a kevés, nem is tudom, hogy micsodát,
amiben voltam szereplő…
Márpedig, ahogy ez kinéz, megnémulok,
s az a kevés is tűnni fog,
Az a kevés, nem is tudom, hogy hívjam azt,
talán csak így: volt egy-két este…
