Tessedik gazdaiskolájában kezdték el először tanítani a a csuhéfonás sodrásos technikáját, amivel akár kötelet is lehet készíteni – mondta Urbancsokné Pljesovszki Ildikó a Szlovák Tájházban, mikor Nyitott műhely sorozatban megnyílt a csuhézás rejtelmeit bemutató néprajzi kiállítás. Ennek legrégebbi kiállítási darabja egy 1901-ből származó monogramos szék, amit Gersnyik Erzsébetnek készítettek. Bútorok közül először székeket készítettek Tessedik idejében is, majd később nagyobb bútorok is kikerültek a mesterek, de inkább asszonyok kezei közül. Eleinte natúran hagyták, majd később színezték a tárgyakat.
A háború után még mindig virágzott a csuhéfonás Szarvason. Az 1952-ben alakult Szarvasi Vegyes Háziipari Szövetkezet koordinálta és gyűjtötte össze a munkákat. Utcánként mást és mást készítettek a szorgos asszonykezek. A Dózsa György utcában babák, drótvázas állatok, a Zöldpázsiton szádák, a Damjanich utca környékén táskák és falvédők készültek, szerdánként pedig a szövetkezet munkatársai összegyűjtötték a kész termékeket.
