A műsor már a vége felé tartott, amikor a nézőtéri bejáró felől megérkezett. Harántcsíkos, egyenes szabású, térdét takaró ruha volt rajta. Kortalannak tűnt. Magabiztosan fordult a nézőtér bal oldali lejárója felé, kényelmes, egyenletes tempóban lépkedett, majd elindult lefelé a színpad irányába.
Az első sorhoz érve jobbra fordult, és – a nézők feszült figyelmétől kísérve – változatlan tempóban átsétált a nézőtér jobb oldalára, és leült az egyetlen üresen maradt helyre. (A színpadon Kolti Helga művésznő éppen ekkor kezdett bele Dzsuang Dszi álmának taglalásába.)
Rövid szemlélődés után felállt, ezzel ismét a középpontba került. Megcélozta a színpad közelében álló asztalt, gitárkíséret mellett közelítette meg. Határozott mozdulattal nyúlt az egyik üveg felé. Kivett egy kis méretű műanyag-poharat, töltött magának, és jóízűen kortyolt belőle. Egy szalvétára süteményeket rakott, majd visszaült a helyére.
Kisvártatva megismételte produkcióját. Amikor szájához emelte a poharat, a nézőtéren felcsattant a taps. (A színpadon Kolti Helga befejezte műsorát.) A hölgy ekkor kibillent nyugalmából. Zavartan fordult a nézőtér felé, letette a poharát. Kétszer összeütötte a tenyerét. Aztán visszanyerte önbizalmát, felhajtotta a poharában maradt italt, csomagolt magának a süteményből, és a nézők között elindult a kijárat felé. Arcáról a hedonisták nyugalma áradt.
– F –