Mozgalmas nap köszöntött a Szarvasi Hagyományőrző Fúvószenekar Erdélyt zeneileg visszafoglaló felére. Reggel híre ment, hogy bolhapiac lesz a faluban. Gyalog 30 percnyi séta. Lejtőnek. 40 haza, emelkedőnek. A hírhozó igazat mondott. Ez egy igazi bolhapiac volt. Erre szokták azt mondani, hogy szartól repülőig minden kapható. A boltban 35 ezres Högl cipőt itt meg lehetett kapni 10 lejért. Az 666 forint napi árfolyamon. Kicsit használt, de nincs széttaposva. 666-ért ajándék.
A szállás mellett folklór jelleggel aratni kezdtek. A Szarvasi Veteránjármű Baráti Kör tagjai a csodájára jártak volna a kombájnnak. A legjobban a csapat legfiatalabb tagja, Bálint értékelte az aratóbemutatót.
A bőséges ebéd után raftingolni indultak a zenészek. Ismét vagy harminc percnyi hegymenet és közel ennyi ereszkedés után csónakokba szálltak, hogy a magas sziklafalak között lecsorogjanak 14 kilométert a Sebes-Körösön, és a 10-12, helyenként 7 fokos víz után egy kicsit kisebben szálljon ki mindenki a csónakból vagy a vízből.
A meglepetés ezután következett. Egy komplett céges buli előkészületei zajlottak a szálláson. Ehhez a hangulatot megcsinálták a fúvósaink szokásos napi gyakorlásuk során, de utána szörnyű merénylet következett a fülnek. Gyenge román zenekarra gyanakodtak, de kiderült, nem átallottak hanghordozóra rögzíteni a műfaji besorolás alatt álló zenét és azt hallgatni. Naplementéig lett volna még bőven idő, de a Nap sem bírta ezt tovább, lement hamarabb egy fél órával.
A zenekari próba után néhányuknak, Hanzó Gyurinak, Soós Tibinek, Zima Jánosnak és Tőkés Zsoltnak még a kezükbe ragadt zeneszerszámukkal konkuráltak a örömzenéltek egy kicsit, majd az ír Tom Monaghannel jam session jelleggel játszottak még egyet, fejezték be a napot, és adták vissza hegyeinket a román zenének.
