Űrbázison lépett fel a fúvószenekar

Arra sem legyint az ember, ha azt hallja, hogy sóbányában lépett fel egy zenekar, de a tordai sóbányánál egzotikusabb környezetet ebben a műfajban nehéz találni. Ez a szerencse érte a Szarvasi Hagyományőrző Fúvózenekart szombaton, erdélyi túrájuk egyik fellépésén. Ahogy a mi Víziszínpadunknál kevés színpad van szebb természetes környezetben, addig abban egészen biztos vagyok, hogy a tordainál kevés trendibb. A román építészeten eddig nem sok csodálnivalót találtunk, de ezt a modern ipari, de inkább space-be hajló vonalat nagyon elkapták. Az embernek leesett az álla, már csak a méretek láttán is. Egy 12 emelet magas, hatalmas földalatti termet, aminek sótól csillog a fala, rozsdamentes acél és fa berendezési tárgyakkal töltöttek meg elképesztően jól megkomponáltan. Az embernek az az érzése, hogy egy idegen bolygón egy Alien testében bóklászik, de legalábbis az Alfa holdbázison, és már-már látni véli a Földet ismét megmenteni akaró Bruce Willist egy önjáró fúróval, hóna alatt egy atomtöltettel. Ebben a környezetben el is hinnénk, hogy ez most komoly.

Van itt a mélynél is mélyebben csónakázótó, óriáskerék, de számtalan sportolási lehetőség is, pl. egy ötasztalos asztalitenisz-aréna. Csodálatos az egész. Aki ide eljön, ne rohanjon. Egy egész napot el lehet itt tölteni, arról nem is beszélve, hogy olyan kellemes klímája van, aminél nehéz egészségesebbet találni. Egy eredeti sókamra. Egy bazinagy sókamra.

Ne feledkezzünk meg a terem egyik sarkában kialakított zenepavilonról sem. Nem nagy, de az építők nagyon komolyan gondolták a minőséget. Minden fa és fém. Véletlenül az is van a környéken, így tényleg nem kellett megalkudniuk semmivel. Ezen a színpadin lépett fel fúvószenekarunk egy elég bátran összeállított zenei programmal. Ez három részből állt. Az első és a harmadik harmad magyar történelmi indulókból, a közepe pedig populárisabb darabokból állt. A közönség folyamatosan cserélődött. A látogatók leültek meghallgatni egy-egy zeneszámot, majd tovasétáltak, hogy andalgás közben élvezzék tovább a zenét, ill. hogy újaknak adják át a helyüket. Minden számot vastaps kísért.

Valószínűleg igaza lehetett a zenekar karmesterének és vezetőjének, Szabados-Tóth Gábornak, mikor azt mondta, ezeket a magyar történelmi indulókat nem nagyon hallhatták ezeken a területeken az elmúlt 90 évben.

Ezzel legalább egy kis elégtételt vettünk a zene által, egy rövid időre egy pici részt visszafoglaltunk Erdélyből. A zenei hadjárat ugyanezzel a programmal Kalotaszentkirályon folytatódott, ahol az iskolaudvaron léptek fel a zenészek helyi magyarok és ott táborozó német egyetemisták előtt, olyan sikerrel, hogy még a pad is leszakadt a dagadó magyar mellkasok megnövekedett súlya alatt.

Tekintse meg galériánkat!