A jövő én vagyok

Mint oly sok embert, engem is hidegen hagy a mai magyar politika, elegem van a szlogenekből, elegem van a bürokráciából, elegem van a sok ostoba emberből, akik inkább ártanak, mint használnak. Régóta érzem, hogy ez nem az én világom, de ma megtudtam, hogy hogyan is nevezik azt a kört, ahová tartozónak érzem magam. Egy új rend, egy új mozgalom van születőben elsősorban a közösség szintjén. És ennek én is a tagja vagyok, anélkül, hogy bármiféle belépési nyilatkozatot aláírtam volna. Mától pedig nevem is van: kulturális kreatív.

Ez a két szó pontosan összefoglalja és tartalmazza mindazt, amit a világról és benne önmagamról gondolok. Kulturális kreatív. Még ízlelgetem a szavakat. Igen, pontosan erről beszélek évek óta: nem lehet büntetlenül elmenni a hibás döntéseink és azok következménye mellett. Felelősséggel tartozunk önmagunknak, másoknak és gyermekeinknek, unokáinknak. Kell, hogy tudatára ébredjen ennek mindenki. Régen elmúltak azok az idők, amikor az állampolgárok jól nevelt pudlijai voltak a nagybetűs ÁLLAM-nak, akik akkor kaptak simit és csontot, ha szépen úgy viselkedtek, ahogy azt a nagy gazdi elvárta: vezényszóra ültek, álltak és tapsoltak. Előre betáblázva kulturáltan nyaraltak és művelődtek. Semmi kiszámíthatatlanság, semmi spontaneitás, mert akkor a rendszerben zavarok keletkeznek. Nem, nem, kérem, csak szépen, rendben. Hát egy frászt!

Önálló emberek vagyunk, gyermekeink vannak, vagyonunk, amiért megdolgoztunk, mégha az egy ócska használt autó is, de a miénk. Ami azonban még ennél is fontosabb az az, hogy mi van a fejünkben és a szívünkben. Az elégedetlenség, a meghasonlottság és a kiábrándultság. De ezért még nem megyünk a Dunának, sőt. Akarunk és hajlandóak is vagyunk tenni azért, amit el szeretnénk érni: tisztább és biztonságosabb környezetet, élhetőbb és gyerekbarát lakóhelyeket, több fát a településekre, vagyis normális életet. Ilyen egyszerű. Ilyen egyszerű?

Nem, nagyon nem, mert a mindenkori hivatalok és állami intézmények nem tudnak sokszor mit kezdeni a gyors, önszerveződő és hatékony, sok embert megmozgatni képes akciókkal (tisztelet a maroknyi kivételnek!). Mondhatnám úgy is, hogy a civil flash mob-oknak nincs helye a hétköznapokban. Még nincs helye, de ott vannak és nem a meghökkentés a cél, hanem a problémamegoldás. Ahogy nálatok, Szarvason például a játszóteres ügy. Bármilyen civil kezdeményezés, gyűjtés, akció a kulturális kreativizmus megnyilvánulása.

Bár mindannyian úgy érezzük, hogy ezekkel a gondolatainkkal egyedül vagyunk a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez nincs így, nem vagyunk egyedül, de ez nem egy párt, hanem inkább elköteleződés, hozzáállás.

Érdemes átgondolni, hogy mit is tartunk a világról és mik a távlati terveink az életben, mert lehet, hogy te is, kedves olvasóm, kulturális kreatív vagy.

Nóra

U.i.: ha érdekel a téma és többet is szeretnél megtudni róla böngéssz a neten, vagy nézd meg ezt az oldalt: http://www.kulturaliskreativok.cc/