Hétfőn este ismét a Magyar Teátrumi Társaság rendezvényének tapsolhatott a Szarvasi Vízi Színház közönsége. Az este „Szerzői párbaj” volt, ahol Farkas Wellmann Éva fiatal költőnő, a Bárka folyóirat egyik szerkesztője forgatta a tollat. Társa a színpadon Radványi Balázs a Kaláka együttes Kossuth-díjas zenésze, énekese, aki több hangszerrel felszerelkezve ült le Farkas Wellmann Éva mellé, azonban csak a két gitárt tudta megszólaltatni. Az este egyértelműen Farkas Wellmann Éváé volt. A fiatal költőnő irányította az estét. Radványi Balázs elsősorban a költőnő verseit énekelte – amikor szóhoz jutott. Három dal kivételével. Elsőként elénekelte azt a dalt, amit a Szent Klára Katolikus Templom számára szerzett természetesen Assisi Szent Kláráról.
Az este témája a szerelem volt. A költőnő olvasta veseit, közben történeteket mesélt magáról, a versek születéséről. Ezek a „mesék” azért jók, mert egy kicsit többet tud meg a közönség az alkotókról. Radványi Balázzsal való megismerkedésüket is elmesélte Farkas Wellmann Éva. Néha Radványi Balázs énekelt és gitározott. Mégsem éreztem, hogy sok a költőnőből, nagyon kedves aranyos, de nagy közlési vágya van. Radványi Balázs pedig a költőnő verseinek rajongója, elsősorban a versek rímeit dicsérte. Az este vége felé Radványi Balázs ajánlott egy játékot (párbajt), ami abból állt, hogy eljátszott egy kevésbé ismert népdalt, a költőnőt pedig arra kérte, amíg megtanítja a közönséggel a dalt, addig írjon egy verset, majd énekelje el. Természetesen sikerült. Kedves szeretetteljes este volt.
A következő vers nem hangzott el az este, de a rímek remekek e versben is.
Farkas Wellmann Éva, Közöm
Egy tárgyra vágyom. Ne legyen sajátom.
Egy érintésre: enyém ne lehessen.
Legyen, mint bármi: létezzen, ha látom,
egyébként törjön, változzon át, vesszen.
Más most se kéne, míg én az űrlapot,
egy hivatalnok időmet tölti épp,
és válogathatnék bölcsen a kapott
lehetőségek közt (melyiket, s miképp);
legyen mondatnak tárgya bár, légy résen,
visszavonja létét kézen vagy közön,
majd átszivárog birtokon, féltésen;
ne rendelkezz, csak várd, míg elköszön.
Ne legyen hozzá: -szólásom, -értésem,
és semmi – ő sem. Lehetne bár. Közöm.
Megjelent a Bárka 2011. évi 2. számában.