Szerelem, szerelem

A dél-olasz városka, Ancona egyik terén, a 70-es években játszódott az a történet, amit a Turay Ida Színház mutatott be kedden este a Szarvasi Vízi Színház színpadán „Anconai szerelmesek” címmel.

Don Tomao (Nemcsák Károly) korosodó, gazdag nőcsábász egyedül neveli lányát, Luciát (Borbély Krisztina), megérkezik Luigi, a vándormuzsikus (Kurkó József), aki beleszeret Luciába és viszont. Don Tomao Viktóriába (Bódi Barbara), a fiatal magyar lányba szerelmes, aki Debrecenben megismert szerelméért jött Anconába. Don Tomaoba viszont a talpraesett házvezetőnője, Dorina (Keresztes Ildikó) szerelmes, de szívesen venné közeledését a szomszéd panzió tulajdonosa, Agnese is (Nyírő Bea). Ott van Giovanni, a cukrász (Boros Zoltán), aki Luciát (vagy a pénzét?) szeretné feleségül venni. Végül megérkezik Lucrezio (Sövegjártó Áron), akinek meghalt a szerelme és emiatt ő sem akar élni, valamint Drusilla (Rárósi Anita) Giovanni húga, aki elvesztette szerelmét. Szóval mindenki szerelmes valakibe. A végére természetesen rendeződnek a szálak.

Olasz dalok csendültek fel a mocsári ciprusok alatt olaszul és magyarul egy dalon belül. Ez nagyon tetszett. Mert ezek a dalok azok, amiket – akik a 65-70-es években voltak fiatalok – többnyire olaszul hallottak, bár voltak nagyon jó fordítású verziók is. A darab „kacagtatóan fordulatos, kedvesen pikáns, szellemes, zenés összekacsintás a hetvenes évek olasz slágereivel. Szerelem, slágerek, tánc, gegek, csipetnyi erotika, poénok, kacagás, happy end.” – írja a darab ismertetője. És valóban így is volt. A színészek remekül játszották el karakterüket. Nemcsák Károly volt a gegek szállítója, hatásosan játszotta a korosodó szerelmest. Ami tetszett játékában, azok nem a gegek voltak, hanem az, hogy amikor énekelt „letette” a gegeket és „csak” énekelt. Nemcsák énekelte azt a dalt is, amit réges-régen nagyon szerettem, az „Egy könnycsepp az arcodon” címűt. Hangja nem egy Bobby Solo ugyan, de nagyon tetszett minden dal az előadásában. Tűzrőlpattant házvezetőnője, Keresztes Ildikó is nagyon jó alakítással járult hozzá a sikerhez. Minden színész fantasztikusan jól „tette a dolgát”, hogy elvarázsolja a közönséget. Engem elvarázsoltak.

A darabot Vajda Katalin írta, az elhangzó dalszövegek Fábri Péter munkája volt. A darabot Huszti Péter rendezte.

Remélem, egyszer Huszti Pétert nem csak rendezőként, hanem színészként is láthatja a szarvasi közönség a Vízi Színház deszkáin.

Tekintse meg galériánkat!