Postafiók
A Vajda Péter Evangélikus Gimnázium 3 tanulója Turcsányi Áron 12.A, Furár Adrien 11.B és Hortobágyi Pál 10.B osztályos tanulók a nyár folyamán 5 napos földrajzi tehetséggondozó táborban vettek részt a Zempléni-hegységben.
Ez a lehetőség a Szegedi Tudományegyetem Földrajzi és Földtani Tanszékcsoportjának szervezésében a Nemzeti Tehetség Program támogatásával valósulhatott meg. Örömünkre szolgált, hogy a programban részt vevő 17 középiskolás tanuló közül 3 tanuló a mi iskolánkból került kiválasztásra. Ez köszönhető valószínűleg annak, hogy iskolánk tanulói az utóbbi években az országos földrajz versenyeken mindig jól szerepelnek.
2013.07.15-én kezdődött a kirándulás. A program célja a földrajz megkedveltetése, a különböző szakok ismertetése és az egyetemi életbe való betekintés volt.
Az első napon Bükkábrányba látogattunk el, ahol a lignitbányát tekintettük meg, érdekes információkkal gazdagodott tudásunk. A bányát egy kisteherautóval (1. kép) jártuk körbe, ami nem volt kényelmesnek mondható, az úton rázkódtunk, fejvédő sisakokat is kaptunk, hogy megvédjük magunkat egy-egy kisebb ütéstől (2. kép). Ezután a nyékládházi kavicsbányába tértünk be, de a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt nem szálltunk uszályra, gyalog jártuk be a területet (3. kép). Ezt követően megérkeztünk hazánk legkisebb lélekszámú városába, Pálházára, ahol szállásunk volt az öt nap során. Elfoglaltuk szobáinkat és vacsora után megismerkedtünk társainkkal.
Másnap, reggeli után Füzérradványra utaztunk, ahol a Károlyi-kastélyt (4. kép) és az annak udvarában élő több mint 300 éves juharlevelű platánt vettük szemügyre (5. kép). Következő állomásunk a vilyvitányi ősrögök voltak (6. kép), ahol csillámpalákat és kvarcitokat, valamint egy tejopál nevű ásványt vizsgáltunk. A kőzetek érdekessége, hogy kb. 900 millió éves metamorf képződmények. Később Széphalomra mentünk, ahol a Magyar Nyelv Múzeuma várt minket érdekes hanganyagokkal (7. kép), valamint a Kazinczy-mauzóleum (8. kép). A múzeumlátogatások után a Zemplénben található Magas-hegyi kilátóban jártunk libegővel
(9. kép), ahol túravezetőnk elmesélte a tájak kialakulását, ameddig a szemünk ellátott, mindenről beszámolt nekünk. A környék ismertetése után a csapat egyik fele a kalandparkot, míg másik fele Közép-Európa leghosszabb bobpályáját próbálhatta ki (mondta egy ottani dolgozó). Visszatérve egy kutatómunkáról szóló prezentációban volt részünk.
A harmadik nap fárasztónak ígérkezett, hiszen egész napos kellemes gyalogtúra volt bejegyező programnak a Zempléni-hegységben. Pálházáról egy kisvasúttal mentünk Rostallóig (10. kép), azután az Ördög-völgyben már gyalog kellett folytatnunk utunk, ami kellemesnek nem volt mondható, inkább kifullasztónak, ugyanis túravezetőnk nagy iramot diktált a csapatnak. Láthattuk a Mlaka rétet (11. kép), a Sólyombércet (12,13. kép), majd egy kis kitérőt tettünk, ugyanis vezetőnk szándékosan más útra vitt, hogy megnézze tudjuk-e használni a térképet (14. kép). Ezután az István-kutat, a Nagy Péter-mennykőt, és a Pengő-köveket szemléltük meg. Az út lefele sem volt békés, a tempó nem változott. „Hazaérve” fáradtan hallgattuk végig az egyetemről szóló, egyébként érdekes prezentációt.
Csütörtökön a Pálházi Perlitmúzeumot látogattuk meg (15. kép), majd a Füzéri vár felé vettük az irányt (16. kép), ha a szerdai túrán valaki nem fáradt volna el, itt a kavicsokon, csalánok közt lépkedés biztos megtette a hatását, de a csodás kilátás kárpótolt bennünket (17. kép). Délután a Hollóházi múzeumban és gyárban tekinthettük meg a porcelán készítését és díszítését (18. kép). Később Telkibányán a múzeumban a helyi ásványok kiállítását és maketteket csodálhattunk meg (19. kép), miután egy újabb túra következett a Jó-hegyen. Visszatértünk a szállásra és véleményem szerint a legjobb program következett, a szalonnasütés. Bár jómagam csak kenyeret pirítottam társaimnak (20. kép), akik azelőtt soha nem hallottak a tábortűzi pirítósról, azt a hangulatot semmi nem múlhatta felül, ami ott volt. Igazi tábortűzi hangulat, kellemes gitárjáték Áron jóvoltából (21. kép) és persze az új barátokkal való szorosabb kapcsolat kialakítása. Néhányan megírták a tábori himnuszt, ami hihetetlenül jól sikerült annak ellenére, hogy mindössze 2-3 óra alatt állították össze.
Elérkeztünk az utolsó naphoz, korán reggel búcsút vettünk „második otthonunktól” és a Megyer-hegyi tengerszemhez értünk (22. kép), ahol ismét tájékoztatást kaptunk a hely tulajdonságairól. Végül a Kopasz Hegy meghódítása következett, ami az idő hiánya miatt nem volt nagy munka, mivel kisbuszunk vitt fel a csúcsra. Az utolsó program a heti teszt kitöltése volt, melynek célja tudásunk felmérése, és hogy kísérőtanáraink megtudják, ki mennyire figyelt. Mi, Vajdás diákok kiválóan eleget tettünk a követelményeknek, ahogy illik.
Reméljük, hogy az itt szerzett ismereteinket a továbbiakban kamatoztatni tudjuk és a következő évben is részt vehetünk a SZTE által szervezett táborban.
Furár Adrienn 11.B osztályos tanuló
