Csütörtökön este a Szarvasi Vízi Színház színpadán a GG-Tánc Eger, a Gárdonyi Géza Színház tánctagozatának előadását csodálhattuk meg. Topolánszky Tamás koreográfiájával és rendezésében a táncosok megidézték Henri de Toulouse-Lautrec életét. Az arisztokrata származású Lautrec grófi családban született, de gyermekkorában a lábai nem fejlődetek tovább, fogyatékos (törpe) maradt. Anyja mindvégig féltőn óvta gyermekét. Mindössze 36 évet élt a francia festőművész, grafikus a posztimpresszionizmus mestere. Képein, plakátjain, a századvégi Párizs szórakoztatóinak, a táncosoknak, bohócoknak, énekes-nőknek, zsokéknak örökmozgó alakjait örökítette meg.
Topolánszky Tamás balett-fantáziája a XIX. század második felének pezsgő párizsi éjszakáit a Moulin Rouget hozta el Szarvasra. Toulouse-Lautrec élete nem vidám történet, elképzelni sem tudtam hogyan lehet megvalósítani a fogyatékos festő életét. A főszerepet két táncos táncolta egyikük a 14-15 éves fiút: György László, a másik táncos pedig a felnőtt Lautrecet személyesítette meg: Bárány Péter főiskolai hallgató. Mindketten zseniálisan táncoltak. A szülőket Kelemen Dorottya és Emődi Attila táncolta. Az Első szerelem: Kőhalmi Viktória, a Szerető: Homolya Patrícia. A szerelem: Tóth Karolina. Maurice: Schlégl András, Aristide Bruant (költő és sanzonénekes): Nagy Csaba. A Sors: Borbély Viktória volt.
Érdekes megoldás volt a Sors szinte állandó jelenléte többnyire a színpad szélén, néha a színpadon. Nem táncolt, de jelen volt. Hátborzongató volt a táncjáték vége, amikor Toulouse-Lautrecet az édesapja karjába veszi és beteszi a koporsóba, és a koporsó lezárul. Aki ismeri Toulouse-Lautrec szomorú életét, esetleg olvasta a róla szóló könyvet, vagy látta az életéről készült filmet, az nagyjából tudta mire számíthat. Azonban mindezek ellenére is sokkoló volt a történet, egy művészemberről, akit édesanyján kívül nem fogadott el a családja, akit még az utcalányok is viszolyogva fogadtak eleinte. Aki mindezért az éjszaki életbe, az alkoholba menekült, – saját maga elől. Nagyon jó jelenet volt a gyermek és a felnőtt Lautrec „harca egymással”, – harca önmagával. Sorsa elől nem menekülhetett. Mindez táncban elmondva, a tánc nyelvére lefordítva. Nem maradhatott el a kán-kán sem, amely az első felvonást zárta fergeteges előadással. Topolánszky Tamás ismét nem hétköznapi művet alkotott. Táncosai lendületesen, nem csak táncukkal, arcukkal is formálták karakterüket.
Mint az elmúlt évben, úgy csütörtök este is káprázatos estének lehettünk tanúi. A társulat 2011-ben alakult a Gárdonyi Géza Színházban. Vezetőjük Topolánszky Tamás, aki végzős Táncművészeti Főiskolásokból válogatta csapatát, többüket maga is tanította. Néhányukkal az ExperiDance Társulatnál dolgozott együtt. Remek táncosok. Az előadásban a rendező-koreográfus összehozta a kortárs színpadi-táncot, a színészetet és a képzőművészetet a számítógéppel, amellyel video-animációt vetített az egyszerű díszlet falra és a zenét, amely hol háttérként, hol szereplőként (hegedű, harmonika) szólalt meg. A díszlet egyszerű volt, három fal, amelyek nyithatóak, csukhatóak, kifordíthatóak voltak. Az egyik oldal fehér, a másik piros. Az egyik a tisztaság, a másik a bűn.
Megszólat Párizs hangszere a harmonika is Baran Grzegorz keze által.
A darab további alkotói:
Díszlettervező: Mira János, jelmeztervező: Pilinyi Márta. Dramaturg: Pinczés István. Zenei konzultáns: Gulyás Levente. Számítógépes installáció: Sátori László, ügyelő: Hódosi Ildikó. Koreográfus asszisztens: Pintér Lotti, asszisztens: Nánási Ágnes.
Rendező-koreográfus: Topolánszky Tamás.
