Szerda este a Békéscsabai Jókai Színház által működtetett Színitanház hallgatói léptek a Szarvasi Vízi Színház deszkáira, a színház kitűnő színművészeivel. A darab Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regényéből készült adaptáció. A regényt színpadra alkalmazta és rendezte Katkó Ferenc, aki a kijevi színművészeti egyetem rendezői szakán tanul, és a következő évadban rendezi majd Békéscsabán Bertolt Brecht Koldusopera című drámáját Kurt Weill kissé áthangszerelt zenéivel, ez lesz a vizsgarendezése, olvasható a Jókai Színház web-lapján.
A Szent Péter esernyőjét először kamaszként olvastam egy A5-nél kisebb könyvben (olcsó könyvek sorozat). Filmen csak jóval később láttam – az 1958-ban készült változatott, amit Bán Frigyes rendezett. Szóval nagyon vártam milyen színházat lehet belőle „csinálni”.
Az esti előadás nem hagyományos előadás volt. Katkó Ferenc Újszászi András koreográfussal dolgozott együtt, aki az ExperiDance táncegyüttes táncosa. Így a darab fontos eleme volt a mozgás, a tánc. A tánc tette különlegessé az estét. És a két gyönyörű népdal ami elhangzott az este folyamán. Az előadás fontos díszlete egy hatalmas, kopott külsejű piros esernyő, zöld virágokkal a szélén és szürke belsejű esernyő, amely hatalmas fele a színpadon volt, a másik fél cikkekre szétszedve hol ágy, hol vásári asztal, hol sátor, hol bejárat. Vagyis szerepük volt az előadás során. Ugyanilyen esernyő hagyományos esernyőként is jelen volt a színpadon. A díszlet Fekete Péter munkája volt.
A történetet mindenki ismeri. Gregorics Pál vagyonára a rokonai számítanak, de ő nem rájuk, hanem törvénytelen fiára Wibra Gyurira akarja hagyni, ezért eldugta a betétkönyvet a piros esernyő nyelébe. Megindul a keresés, a marakodás a vagyonért a Gregorics testvérek között. A másik szál pedig a piros esernyő története, amit kis Bélyi Veronika fölé tett valaki, amikor esett az eső. Jó emberek és rosszak. Babona és hiszékenység. Pénz, pénz pénz, árulás és szeretett és persze szerelem.
Az előadáson érződött a fiatalos lendület, a nem hagyományos megoldások a fiatalabb generáció színházba csábítását is célozhatja. Katkó Ferenc Újszászi Andrással ötvözte a színház és a táncszínház elemeit, ami nekem néha meghökkentő volt. A színház a darabot elsősorban fiataloknak készítette és valószínűleg a fiatal generáció értékeli is az újszerű megoldásokat. Végeredményben megkaptam azt a történetet, amit vártam, tetszett a darab. Jók voltak a fiatalok is és nagyon jók voltak azok a színészek, akiket már ismer a közönség. Katkó Ferenc bár játszott a darabban (Wibra György nevelőapját) a tapshoz nem jött ki, amit nagyon sajnáltam, mert megérdemelte a nagy tapsot, az alakításért is, a rendezésért is, a színpadra alkalmazásért is. Szóval a nagy taps Katkó Ferencnek is szólt, de természetesen minden közreműködőnek. Remek este volt! Kérem vegyék le a polcról a kötetet és olvassák el, én ezt fogom tenni.
A szereplők: Kovács Edit (Panyókiné), Szőke Pál (Gregorics Boldizsár), Hodu József Gregorics Gáspár), S. Albert Gábor (Gregorics Pál, Müncz Jónás és Szent Péter), Vadász Gábor (Tanító és Mravucsán János), Csomós Lajos (Bélyi János), Katkó Ferenc (Szolarik János). A színitanházasok: Szabó Norbert (Wibra György), Széplaki Bence (Panyóki Bence és Billeghi Máté), Harcsa Boglárka (Müncz Jánosné), Szeverényi Balázs (Müncz Móricz), Simai Szilárd (írnok), Veselényi Orsolya (Adameczné), Roszik Ivett (Wibra Anna), Gábor Anita (Bélyi Veronika), Kiss Edina (Mravucsánné), Mészáros Ágnes (Vladin), Figeczki Anna vagy Köböl Lilla (Srangóné). Valamint Borsi Cintia Erika, Farkas Sándor, Tóth Krisztina, Katkó Gergő és Katkó Zsófia Hanna.