Hétfőn este Radnóti Miklós naplójának részletei és versei csendültek fel a Vízi Színház színpadán Szőke Pál tolmácsolásában. Nagy Erika népdalokat énekelt csodálatos hangján. Az előadás dramaturgiailag kerek történet volt – Radnóti születésétől haláláig. Az összeállítás rendezője Seregi Zoltán volt. Az est érdekessége, hogy Szőke Pált a Színművészeti Főiskolán tanította Gyarmati Fanni, Radnóti felesége.
Az előadás többnyire naplórészletekből állt, de a versek sem maradhattak ki. Szőke Pál hangján a versek úgy szólaltak meg, ahogy én szeretem, lágyan, csendesen, tele szeretettel, amilyennek Radnótit is képzelem, minden pátosztól mentesen. Gyönyörű hexameterek ritmusa szállt a víz felett. Radnóti Miklós verseiben számomra a tolerancia, a szeretett szinte mindig benne van. Csodálatos estének lehetett tanúja az, aki ott volt a nézőtéren. A nézők nagy tapssal köszönték meg az estét Szőke Pálnak és Nagy Erikának.
A Hetedik ecloga utolsó versszaka:
„Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.”
Az estéről készült fotókat Lipták Judit készítette.
