Lipták Judit
Tárkonyos kacsaragu-leves, körömpörkölt, őzpörkölt – és még sorolhatnánk azt a sokféle ételt, amelyek szombaton a furugyi csárda melletti téren rotyogtak a bográcsokban. Tegnap rendezték ugyanis a II. Furugyi Főzőnapot.
A szervező ezúttal is a csárda tulajdonosa, Magyari László volt, akitől megtudtuk, hogy a résztvevők között kétszáz kilogramm sertéskörmöt osztottak szét, (vállalkozói felajánlásnak köszönhetően). Körömpörköltet tehát mindenki főzhetett, emellett egy-egy szabadon választott étellel is benevezhettek a versenyre. Összesen tizenöt csapat mérte össze főzési tudományát. A legfontosabb azonban az volt, hogy együtt legyenek, beszélgessenek, mulassanak.
A szarvasi Csatai Mihály egy különleges nevű étellel nevezett a megmérettetésre: Disznóláb Surda-módra. Kiderült, az elnevezés egyszerű körömpörköltet takar, Surdának pedig készítőjét becézik. Csatai Mihály (azaz Surda) azt is elárulta, hogy nagyszülei annak idején lakodalmakba jártak főzni, tőlük tanulta meg ő is a fakanálforgatás fortélyait.
Kicsit odébb, egy másik bográcsban halétel, a békésszentandrási Babák Ákos gombás kecsegepörköltje rotyogott.
– Kapros tésztát főzök köretnek, az illik hozzá a legjobban – magyarázta a fiatalember, akiről azt is megtudtuk, hogy erősen kötődik Furugyhoz, annak idején ugyanis itt éltek a nagyszülei.
Egy másik sátorban Regős Mátyással és feleségével, Icával beszélgettünk a bográcsban rotyogó pörkölt mellett. Mátyásék huszonegy évvel ezelőtt költöztek Furugyba, s nem bánták meg, mert mint mondták, itt legalább van tér és nyugalom körülöttük. Furugyban napjainkban egyébként alig negyven ember lakik.
Regősék sátra mellett egy vadászkötényes úr, Gergely István kavargatta őzpörköltjét.
– A csabacsűdi vadásztársaság tagja vagyok, s ezt az őzet Örménykúton lőttem – árulta el kérdésünkre. A jó őzpörkölt titkáról azonban hiába érdeklődtünk, azt mondta, a jó szakács az ilyesmit nem fecsegi ki. Mindig úgy főz, hogy azt mások is ízletesnek találják.
Végül a tavalyi főzőverseny győzteseivel, Klam Edittel és lányával, Adamik Andreával találkoztunk. A szép sárga színű ételről kiderült, hogy nem más, mint tárkonyos kacsaraguleves. Ezzel szálltak idén ringbe az újabb győzelemért.
Amíg a bográcsokban főttek az ízletes falatok, a színpadon két zenész Dugó (Dubovecz János) és Bugi (Ökrös János) szolgáltatta fáradhatatlanul a muzsikát. A délután folyamán néptáncosok és más fellépők követték egymást, majd éjszakába nyúló mulatság következett.
