Kell némi képzelőerő hozzá, de itt-ott már látszik Szarvas arca az elkövetkezendő 30 évre. Igaz, egy kicsit hunyorítani kell hozzá, meg kitakarni a nem odaillő részleteket, de aki akarja, látja.
A Tessedik Sámuel Múzeum előtti Vajda szakasz múzeum felőli oldala ilyen. Itt már elkezdődött a térkövezés és az alapbeton tegnap estére már az Ótemplomig ért. Egyelőre szokatlan a teret ilyennek látni. Szokatlan a kövezése, de ha kész lesz, biztosan mást fog mutatni.
Egy valami azonban ilyen marad. A múzeum előtti fák. Tessedik iskolája elé biztosan akácok dukálnak, gondolhatták 20-30 éve. De ezek nem azok az akácok, amikre Tessedik büszke lenne, ill. Tessedik sem díszfának szánta ezt a fajtát, hanem inkább a pusztákra, a talaj felső rétegének a megkötésére.
Itt földbe ültetett fák maradtak a tervben, nem a sok vitát kiváltó planténeres növények, pedig itt igazán újra lehetett volna értelmezni a zöldet, mert ez a rész teljesen új funkciót kap. Amellett, hogy fesztiváltér szerepét is betölti, várhatóan új vendéglátóegységek, kávézók is nyílnak majd. A helyzete a turisták elsőszámú pihenőhelyévé predesztinálja.
Képzeljünk el egy hatalmas teret néhány leromlott állapotú gömbakáccal, amik ráadásul ti-ti-tá ütemben, elég szabálytalan rendszerben követik egymást. Van amelyiknek csak a negyede hiányzik, van amelyiknek a háromnegyede. Van egy-két formásabb, de összhatásában borzasztóan néz ki.
Talán még nem lenne késő újragondolni ezt a sort zöld szempontjából, mert még most egyszerűbben javítható a térkövezés, mint később, ill. valamilyen ütemet is lehetne csempészni a fák sorába. Ha megnézzük a tér túloldalát, ott még borzasztóbb a helyzet, ott még az idő sem szorít végiggondolni, mi alá ülnek be kávéikkal az ide látogatók.
