Rehab – feladta magát a Nápolyi!

Érdeklődéssel olvastam a múlt hét csütörtöki lakossági fórumról szóló tudósítást és csodálkozva láttam, hogy mintegy Fekete Tulipán, egy titokzatos “nápolyi” blogger borzolja az idegeket a városrehabilitációs projekttel kapcsolatos bírálataival. Az esettel kapcsolatban az alábbi megjegyzéseket szeretném tisztelettel tenni: a hozzászólásaimat minden alkalommal névvel, arccal, sőt a kutyám arcával posztoltam a Facebook-on az üzenőfalamon, illetve a Szarvasi Fórumon. Ezért – megítélésem szerint – misztifikálni szerény személyemet félrevezető volt és kár is, különösen úgy, hogy a hozzám némileg hasonló nevű (Hódsági Ferenc ő, Hódsági Ferenc én) és a kommentjeimről semmit sem tudó édesapám a helyszínen volt és őt az alpolgármester úr az esemény előtti – sikertelen – információtorzító kísérletébe be is vonta. Az eseményre én is kaptam meghívót az alpolgármestertől egyébként.

A “nápolyi” jelző használatát úgy lehetett értelmezni, hogy itt valaki a világ másik végéről belekotyog a város ügyeibe. Azon túl, hogy minden hozzászólásomat Szarvasról, a rehabilitációs romok közepéről posztoltam, olcsó poén volna azt mondanom, hogy ez támadás a határon túli magyarság ellen (szavazni kell – negatív vélemény viszont nem hangozhat el?, stb.). Azt sem akarom feszegetni, ki és mitől jobban szarvasi: aki hétközben a gimnáziumba jár, hétvégén hazamegy Orosházára, az érvényes? Vagy aki Szegeden egyetemista, havonta kétszer-háromszor jön haza? Akinek nyaralója van és a nyári hónapokban lakik itt, az oké? Hoppá, és aki nem itt született? Hányat kell itthon aludnom, hogy szólhassak, hogy szerintem ne temessék be a Köröst sétányépítés céljából (csak példa)? Ha éves szinten többet megyek piacra, mint – például – apám, lehet véleményem?… Őszintén szólva, nekem soha nem adódott abból gondom, hogy többet vagyok távol mint odahaza, például mindig zökkenőmentesen tudtam rendezni a súlyadót meg az építményadót, elfogadták simán.

Magamról annyit, hogy negyvenegy éves vagyok, az első huszonhármat – ha elfogadjuk az egyetemi éveket, persze – Szarvason húztam le, valóban tizennégy éve Nápolyban élek, Szarvasra kábé havonta jövök, tegnapelőtt voltam utoljára, nyáron sok időt töltök a Körös partján. Hasonlóan érzek mint a pesti rabbi ötvenhatban, aki nem tudta, hogy maradjon itthon, vagy menjen haza. Az Erzsébet-ligetben, a teniszpályán meg a Pavilonban nőttem fel, bebarangoltam a körgátat, a Tejivóban – most: Adidas bolt, asszem – reggeliztem faterral, a Gyöngyvirágban fagyiztam, az óvodába, a kisegyesbe, a Kossuth utcai felsőtagozatba és a Gimnáziumba jártam, a Kossuth utcában laktam és az akkori Zebra-klubba jártam szórakozni (akkoriban ezek a helyek – az összes! – megközelíthetőek voltak gyalog). A nagyapám Szarvas köztiszteletben álló tisztviselője volt, apám a közgyűlésben dolgozik a városért, a keresztanyám minden nyáron és halottak napján hazajön nagyanyám és nagyapám sírjához (most nincs itt, mert lukba lépett két hete a bíróságnál, az életveszélyes, azóta kivágott fák mellett és eltörte a lábát). Szarvast és a természeti környezetét szenvedélyesen szeretem, vendégeket hozok, jó hírét terjesztem és idegrohamot kapok, ha a szemem láttára pusztítani kezdik.

A fentieken túl jó fiú is vagyok, ezért önvizsgálatot tartva, apámtól a lakossági fórumon történtek miatt elnézést kértem, és mivel a fakivágások miatti felháborodásomban indulatos kommentekben, amiket viszont a facebookos fórumon posztoltam, sértően fogalmaztam, azért is elnézést kértem és kérek mindazoktól, akik érintettek lehettek. Végül indulat nélkül, higgadtan ismét összefoglalnám, mi történt:

1. Amikor már fel volt bontva a belváros, a ‘Kossuth utcaiak’ azt kérdezték, miért kellett mindent egyszerre elkezdeni felszedni, miért állt le minden, miért nem lehetett szakaszonként végezni a munkálatokat? Az volt a válasz, hogy több nagy projekt indult egyszerre el, soha nem látott értékben. Ez nem válasz a kérdésre, hogy miért döntöttek így, miért nem bontották szét a projektek végrehajtását és miért nem tudták folytatni a munkálatokat. A következmények szerintem nyilvánvalóak voltak az első kapavágásnál. Ilyesmire lehetne számítani, ha mondjuk egyszerre bontanák fel és zárnák le a kiskörutat, nagykörutat, az Andrássy utat, az Üllői utat, a Deák és a Kálvin tereket Budapesten.

2. Amellett, hogy mindent felbontottak és azután leálltak, elkezdték az egészséges fákat kivágni. Az alpolgármester úr, aki nyilván sokkal jobban ismeri nálam az egész ügyet és szakember is, vidékfejlesztési menedzser, egyetemi végzettségű környezetvédelmi ökotechnikus, úgy tudom, tájékoztatót tartott a tévében. Ott elhangzott, hogy csúszások vannak. Hogy előre nem látott kérések érkeztek az informatikától meg az E-ontól, ez így kettő. Hogy két oldalt lesz az közvilágítás, ezért két árok kell, ez is kettő. Hogy a hatóságok lassúak a különböző engedélyek kiadásával. Hogy különböző szerződések csak ezt követően kerülnek aláírásra. Hogy a cél az oktatási intézmények megközelíthetősége. Augusztus huszadikán. Előre nem láthatóan. És a fák… Idézem: A tervező nem tudta, hogy a fának a gyökere oldalirányba fut. Ezért amikor szélesítették az utat, átvágták a gyökérzetet. Ezért a fák életveszélyesek meg azért is, mert nem őshonosak. Tehát ki kell vágni őket. És majd a másik oldalon is. Azaz a fáknak semmi bajuk nincsen. Nem volt. Rossz belegondolni, hogy mi lett volna, ha a tervező a bíróság épületét nézi be kicsit. Mégis mit gondolt, hogy kerül oda egy fa? Le van szúrva? És miért nem lehet olyankor korrigálni a korábbi döntést? Ki ez a tervező?

3. Az alpolgármester úrral számtalan dologban egyetértek egyébként, például abban, hogy a tervek ki voltak állítva a tanácsházán, mégse tették szóvá a szarvasi polgárok a kételyeiket. Ezen én is csodálkozom, magam is végignéztem őket, csodálkoztam akkor is. Amellett, hogy a fák kivágását megbocsáthatatlan tartom, a Deák Ferenc utca és a templom közötti szakaszhoz hozzányúlni – szerintem és mások szerint is – értelmetlen volt, ott csak iskolák vannak és lakóházak.

4. A dolgok jelenlegi állásában lakossági fórumot tartani szerintem nem érdemes. Tájékoztatni kellene csupán a lakosságot – hiszen bevonni nincs miért. Az iskolák megközelíthetőségére való intézkedés nehezen interpretálható sikernek (a newság-ban egy hozzászóló – igaz, Solymárról – azt hitte, viccről van szó). Úgy tűnik, a városrehabilitációs projekttömeg végrehajtása feletti kontroll régen kicsúszott az önkormányzat kezei közül.

5. Magam tizenéve vezetőként dolgozom, korábban a Honvédelmi Minisztériumban, jelenleg a NATO dél-európai parancsnokságán. Tisztában vagyok azzal, hogy nem könnyű ilyen összetett projekteket levezényelni, láttam hasonló állapotokat, például Boszniában, a háború után vagy Irakban, a háború után. Ezúttal a szarvasi önkormányzat erejét és felkészültségét meghaladni látszik a feladat. Az elejétől. Ezt sokan látjuk így, szerintem akár be is lehetne ismerni. A város lakói, akiket mindennap bosszant a rehabilitáció, jogosan elégedetlenkednek: ez érthető, ha az embert körbeássák és nem engedik ki néhány hónapig.

Mivel a munkálatok már előrébb tartanak annál, hogy korrigálni lehessen az okozott károkat, én csak tiszta szívvel azt tudom kívánni, hogy minél gyorsabban fejeződjenek be a (közepesen, jobban és teljesen) szarvasiak örömére.

Ifj. Hódsági Ferenc
2013. szeptember 03.