A Csabacsűdiek Baráti Köre Hagyományőrző Egyesület szombaton rendezte meg a III. Nemzetközi Kukorica Napot. A rendezvényre a helyiek mellett a szomszédos településekről is sok résztvevő és érdeklődő érkezett.
A nap egyik legfontosabb eseménye ezúttal is a betakarítási verseny volt. A falu határában e célra kijelölt kukoricatáblához hintókkal, pótkocsis traktorokkal érkeztek a résztvevő csapatok. A tizenegy betakarító brigád tagjai először letörték és lefosztották a kukoricacsöveket, majd levágták és kévékbe kötötték a kukoricaszárat, végül pótkocsira dobálták a csöveket.
Munkájukat árgus szemekkel figyelték a Mihály István által vezetett zsűri tagjai. Nem csak azt nézték, hogyan jár a kezük, hanem azt is, milyen ruhába öltöztek, s hoztak-e magukkal vizet és elemózsiát. Ahogyan azt Mihály István elmondta, ezúttal sem dobogós helyezésekről döntöttek, hanem különböző címeket osztottak ki aszerint, hogy melyik csapat miben volt a legjobb.
A Csabacsűdi Nagycsaládosok Egyesületének „Kukoricáért” fantázianevű csapata például tavaly a Legösszeszokottabb csapat címet nyerte el. A verseny kezdetekor vezetőjük, Magyar Gábor úgy nyilatkozott: idén sem adják alább. Aztán hozzátette: igazából a közös program, a kikapcsolódás a fontos, nem a jutalom.
A szomszédos táblában serénykedő „Dohánylevél” csapat tagjai Csanádapácáról érkeztek.
– Harminchárman jöttünk, ebből tizenketten a betakarításban veszünk részt, a többiek meg a főzőversenyre neveztek be – mondta a csapat szóvivője, Deák János. Hozzátette: szívesen emlékszik vissza a gyerekkori kukoricatörésekre.
– Legjobban annak örültem, ha én hajthattam a lovaskocsit egyik kupactól a másikig. Jó volt látni édesanyám boldog arcát, amikor a gazdag terméssel megpakolt kocsival hazaértünk. A kukoricafosztásokat is szerettem, ott mindig a piros csöveket kerestem, de ritkán találtam – idézte fel a régmúlt időket Deák János.
A szarvasi „Mázlisták” csapatának tagjai nem csak a kukoricatáblában serénykedtek, hanem még süteményekkel is kínálták a kíváncsiskodókat.
Mire fél tizenegyet ütött az óra, a kukorica is felkerült a platóra. A hintók, lovaskocsik pedig utasokkal megpakolva elindultak a falu központjába, a Petőfi utcai pályára, ahol már javában rotyogtak a kukoricás ételek. A Körösmenti Szociális Centrum dolgozói például kukoricás töltött káposztát főztek, s hozzá görhét és muffint sütöttek. Gazdagon megpakolt asztalukról túrós-kukoricás lepényt és mézes-mákos főtt kukoricát is kóstolhattunk.
A békésszentandrási önkormányzat csapatában Fulajtárné Aszódi Erzsike éppen a kenyérlángos tésztáját gyúrta. Kis idő elteltével el is készült a kukoricával, lilahagymával, kolbásszal, szalonnával és kétféle sajttal gazdagított, ízletes kenyérlángos.
A szarvasi Mázlisták csapata puliszkabombák készítésével foglalatoskodott. A sós vízben megabált kukoricadarát fagyis kanállal kiszaggatták, tepsibe tették, sajttal és zsíron megfonnyasztott vöröshagymával megszórták, majd kisütötték. A puliszkabombák mellett kukorica krémlevest, zöldséges-kukoricás tócsnit, sőt sonkás-kukoricás rétest is készítettek.
Miközben a sátrakban az ételek körül sürgölődtek az emberek, a színpadon is zajlottak az események. A Jó Laci Betyár, akivel a kondorosi betyárnapokon is találkozhattunk, ezúttal is kitett magáért, igyekezett szóval tartani a közönséget. A színpadon egymást követték a fellépők: a gyomaendrődi Színfolt Mazsorett Egyesület, a csabacsűdi Hársliget Óvoda nagycsoportosai, a szentandrási Hunyadi Mátyás Lovascsoport ifjú lovas akrobatái, majd a szarvasi Chován Kálmán Művészeti Alapiskola harmonikásai.
Az Ótemplomi Szeretetszolgálat jóvoltából a déli harangszó elhangzásakor megkezdték az ételosztást a méretes gulyáságyúból.
Délután a szórakozásé lett a főszerep: az operettől a mulatós nótákig mindenféle muzsikát hallgathatott a közönség. Este pedig táncra is perdülhettek a csuhébálban.
