Egy napra mindenki, aki pénteken délután vette a fáradságot és kilátogatott a Halászati és Öntözési Kutatóintézetbe, a kutatók bőrébe bújhatott a “Kutatók éjszakája” programsorozatának idei rendezvényén. Az intézet munkatársai érdekes programmal várták a kicsiket és a nagyobbakat egyaránt.
A Környezetanalitikai Központban látványos kémiai kísérletekkel mutatták be, mi is zajlik a műszerekkel telezsúfolt laboratóriumban, de azt is megmutatták, hogy mi is az a vegyészek virágoskertje. A könyvtár épületében előadást láthattak arról, mit érdemes tudni a halakról, ill. hogy nevelje az ember a saját aranyhalát, amiről mostanában kiderült, hogy a memóriája három másodpercnél lényegesen tovább terjed. Mellette halsimogatót rendeztek be a legkisebbeknek, ill. itt mutatkozott be a társrendező Körös-Maros Nemzeti Park is.
Az idő kedvezett a szabadtéri programoknak is. Az intenzív afrikai harcsa nevelő telepen halat lehetett etetni, de talán a legnagyobb sikere a dobóhálós halászatnak volt, ahol nem csak olyan halakat, tokféléket láthattak, amik kialakulására 200 millió évre vezethető vissza, de meg is simogathatták azokat. A tokokat még az édesanyjuk sem látná szépnek, de ez azoknak a gyerekeknek az arcára is rá volt írva, akik legyőzték félénkségüket, és meg merték érinteni az élő kövületeket.