Oroszhegyi Józsa nevét valószínűleg nem sokan ismerik. Pedig ő is egyike volt a pesti márciusi ifjaknak. Akik meghallgatták csütörtökön este dr. Seres István előadását a Tessedik Sámuel Múzeumban, sok mindent megtudhattak Oroszhegyi Józsa igazán színes életútjáról.
Előadásának kezdetén dr. Seres István történész (turkológus) utalt arra, hogy nem is olyan régen sok szó esett Oroszhegyi Józsáról a magyar sajtóban. Történt ez pedig annak kapcsán, hogy Orbán Viktor, aki az ezredfordulón is miniszterelnök volt, 2000. március 15-i beszédében az 1848/49-es szabadságharc női hősei között emlegette Oroszhegyi Józsát. Márpedig ő nem nő volt, hanem férfi. A XIX. század végéig ugyanis a Józsa név a József gyakran használt rövidített (becézett) alakja volt, csak a XX. századtól lett női név. Mivel Orbán Viktor beszédírói ezt az apró tényt elfeledték, így a sajtóban több élcelődő cikket is olvashattunk erről annak idején.
Nos, Oroszhegyi Józsa (eredeti nevén Szabó József) a szabadságharc egyik híres gerillacsapatának vezetője volt, őrnagyi rangban. A forradalom bukása után Erdélyben bujkált, de 1852-ben elfogták, börtönbe csukták, ahonnan 1856-ban császári kegyelemmel szabadult. Bukarestben telepedett le, ahol orvosként dolgozott.
Dr. Seres István, aki régóta kutatja a török-magyar történelmi kapcsolatokat, Oroszhegyi Józsa nevével is rodostói kutatásai során találkozott. Oroszhegyi Józsa ugyanis a Romániában töltött évek után török földre, Isztambulba költözött, ahol katonai orvosként dolgozott. Előző állomáshelyéhez hasonlóan itt is nagyon sok időt szentelt az írásnak. Tárcái, levelei különböző lapokban jelentek meg. Pontos leírásokat adott egyebek mellett a török fürdőkről, s az isztambuli magyar kolóniáról. (Mint ismeretes, a Rákóczi-szabadságharc után a fejedelemmel együtt nagyon sok magyar menekült török földre).
Oroszhegyi Józsa készített egy török-magyar szótárt is, igaz, azóta a török nyelvet nagyon megreformálták, így ma már e szótár nem igazán használható. Dr. Seres István kutatásai szerint nagyon sok könyvet írt, de ezek jelentős része sajnos elveszett, vagy legalábbis eddig nem sikerült megtalálni.
Az egykori márciusi ifjú a kiegyezés után úgy döntött, hazatér Magyarországra. Vállalkozása azonban szomorúra sikeredett: útközben szélütés érte, ráadásul ki is rabolták. Végül sikerült eljutnia Budapestre, ahol magányosan halt meg 1870-ben.
Akik eljöttek a múzeumba, hogy dr. Seres Istvánt meghallgassák, ezúttal sem csalódtak. Mint mindig, most is olyan érdekes momentumokat villantott fel a történelemből, amelyeket a tankönyvekből nem ismerhettünk meg.
