Kézműveskedéssel és bábszínházzal várták a Cervinus Teátrum szervezői a kicsiket és a Mikulást. Moha és Páfrány bábos kalandjai után a Somvirág zenekar v2.0 változata lépett a színpadra Fonád Zoltán vezetésével és csigázta a gyerekeket, akik már inkább az igazi Mikulásra lettek volna kíváncsiak, ami a hangzavarból egyre jobban kiderült. Nem lehet hálás feladat a Mikulás előzenekarának lenni, jegyezte meg kollégám, de a Somvirág nagyon virágzott, csak nem akart elhervadni, azonban egyszer minden véget ér. Végre megérkeztek a Mikulás előfutárai, a krampuszok, jelezve, hogy a főnökük leparkolta Rudolfékat és bármelyik pillanatban beléphet. A piros ruhás ájándékosztó mindig csinos segédekkel szokott érkezni, de ezúttal valami bibi csúszhatott a számításba, mert a menetet Babák Mihály polgármester vezette. Csak nem a lappföldi választások felé kacsingat városunk első embere?! Még a végén ő lesz a fő hóhányó. Ott is. Aztán a sor végén megjelent végre a Mikulás (szül.: Joulupukki), akiről rövid szarvasi tartózkodása alatt kiderült, hogy jó arc.
Mondani sem kell, hogy szegény alig jutott szóhoz két ilyen vezető szerepre termett segéd mellett, mint Fonád Zoltán és Babák Mihály. Fogta is a fejét. Viszonylag rövid idő alatt fel is adta, hogy megszerezze a mikrofont, így a gyerekek vágya hamar teljesülhetett. Egykettőre a zsákjába nyúlt, ill. utasította a krampuszokat, hogy kezdjék meg az ajándékok kiosztását, hogy mehessen tovább, Csabacsűdre.
