Lipták Judit
Hatan üljük körül az asztalt a kistérségi fenntartású, csabacsűdi idősek bentlakásos otthonának társalgójában: Gilanné Radványi Rózsa, az otthon vezetője, négyen a gondozottak közül és jómagam. Régi és mostani karácsonyokról és az adventi készülődésről beszélgetünk.
– Nézze csak ezt a régi fényképet! Még a háború alatt, 1941-ben készült. A két öcsém áll ott a karácsonyfa mellett. Bizony, az emberek még a nehéz, háborús években is megünnepelték valahogy a karácsonyt, mert az szent dolog! – nyújt felém egy megsárgult fotót Csipai Marika néni, az idősotthon egyik lakója.
Az idő homályából lassan előkerülnek a sok évtizeddel ezelőtti, gyerekkori emlékek. Marika néni elmereng azon, milyen ötletesen oldották meg a szülei annak idején az ajándékozást: mivel öten voltak testvérek, így egyetlen, közös társasjátékot, vagy egy kártyapaklit kaptak. Ennek mindenki örült és persze mindenki játszhatott is vele.
– Tudja miből csináltuk valamikor a szaloncukrot? Lisztből, sóból és vízből – mondja Maczik Mihályné Gyöngyike néni. Hruska Zsuzsika néni pedig rögtön hozzáteszi: volt azért ám másféle, édes szaloncukor is, ők mindig olyat kaptak ajándékba, amikor verselni mentek a szomszédba. Itt már az asztaltársaság egyetlen férfi tagja, Janurik Matyi bácsi is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Verselni ugyanis ő is járt egykor a csabacsűdi tanyavilágba. Nem is ment haza egyszer sem üres kézzel, mindig kapott valami apró ajándékot.
Aztán lassan kibontakozik a kép arról, mivel is díszítették a környékbeli családok úgy 60-70 évvel ezelőtt a karácsonyfákat.
– Ezüst festékkel színeztük be a diót, fényes papírba csomagoltuk a szaloncukrot és többféle színű habcsókot sütöttünk, ezeket akasztgattuk a fára – mondják teljes egyetértésben. Aztán Gyöngyike néni alig hallhatóan megszólal: elmondaná, mi volt a legkedvesebb karácsonyi ajándéka.
– Egyszer egy piros mamuszt hozott nekem a Jézuska. Annyira örültem neki, hogy még abban is aludtam. Amikor elmúlt a Karácsony és újra iskolába kellett mennem, nem engedtem, hogy levegyék a lábamról. Márpedig a hóban nem lehetett a kis piros mamuszban menni. Mit volt mit tenni, a nagyapám a hátára vett, úgy vitt be az iskolába – osztotta meg velünk régi emlékeit Maczik Mihályné.
A régi idők felelevenítése után visszakanyarodunk a jelenbe. A Körös-szögi Kistérség Szociális és Gyermekjóléti Intézményének keretein belül működő csabacsűdi idősotthon lakói ugyanis, mint minden évben, idén is lelkesen készülnek a karácsonyra.
– Advent első vasárnapján meggyújtottuk az első gyertyát, s azóta már a másodikat is. Elkészítettük a betlehemi jászolt és már csináljuk az ajándékokat, melyeket a hozzánk látogató óvodásoknak és iskolásoknak adunk majd – sorolja a tennivalókat Gilanné Radványi Rózsa.
A csabacsűdi bentlakásos otthonban ezekben a hetekben minden dolgozó azon fáradozik, hogy a 34 idős embernek minél szebb karácsonya legyen. Van, aki papírból angyalkákat, fenyőfadíszeket készít, más pedig az idősekkel együtt szorgalmasan gyakorolja a karácsonyi műsort. December 23-án ugyanis egy meghitt, közös ünnepséget tartanak majd, melyen a gondozottak is versekkel, énekekkel szerepelnek, s együtt díszítik fel a karácsonyfát. Az asztalokra pedig hagyományos ünnepi ételek kerülnek, köszönhetően a támogatóknak: a Kortalanul Alapítványnak, a Csabacsűdi Szlovák Kisebbségi Önkormányzatnak és Szilágyi Mihály vállalkozónak.
– Már most, az adventi időszakban is többször sütünk finom süteményeket intézményünk saját kis konyháján. A gondozottaink közül is többen segédkeznek ebben. Igyekszünk együtt széppé tenni az ünnepvárást – mondja Gilanné Radványi Rózsa, amikor elköszönök.
