Szarvas és Vidéke
„Ó mi szép, mi jóval bővelkedett azon nagy hatáskör, melyet én ötven esztendő alatt az utamba gördített minden akadályok dacára betölteni igyekeztem; mert ott is, ahol nem gyanítottam, nem gondoltam, bő gyümölcsöket termett a mag, melyet szóval és írással elhintettem. Áldott legyen ezért az Úrnak szent neve! Én reméltem, az Isten megadja, hogy még síromon is ki fognak kelni ama virágok, melyeknek magvait talán idő előtt, talán terméketlen földbe, jó remény fejében elvetettem.” – írta Tessedik Sámuel önéletírásában. Ha most letekint a Szarvason felállított szobrára, láthatja, hogy kihajtottak, kikeltek a magok. Ezek most búzamagok, melyeket Szuhaj György művész-tanár, performer vetett el, s installált Tessedik szobra elé. Amint érdeklődésünkre elmondta, Szarvas polihisztor lelkésze halálára emlékezve december 27-én helyezte el alkotását. E napon az Ótemplomban is megemlékezést tartottak Tessedik halálának 193. évfordulóján. A templomból érkeztek az emlékezők gyertyákkal és mécsesekkel, s az éppen elkészült kereszt fejrészébe helyezték azokat. A szobor előtt elhelyezett jelkép jelentésrétegei számosak, bizonyára mindenki eltöpreng, ha arra jár és látja. Szuhaj György úgy nyilatkozott, a bevezetőben idézett Tessedik-gondolat járt a fejében, amikor elkészítette az alkotást, hogy a nagy előd láthassa: valami sarjad Szarvason.
Tatai László / Szarvas és Vidéke
