Ha azt halljuk, tatárjárás, akkor mindenki az 1241-42-es dúlás jut eszébe, pedig a tatárjárások közel 500 évig, egészen a 18. század elejéig tartottak. Áldásos tevékenységük következtében, sok nemzetnél még ma is beszalad a gatyamadzag a tatár szó hallatán, igaz, manapság inkább az oroszoknak van izgulni valójuk amiatt, hogy esetleg bal lábbal kel valamelyik helyi vezető arrafelé.
Maga a kifejezés is egy tévedésen alapul, de így maradt meg az évszázadok során. 1241-ben mongolok dúlták fel Magyarországot, ill. Európa jelentős részét, majd ahogy jöttek, 1242-ben villámgyorsan haza is lovagoltak. Voltak tatár csapatok is a mongolok között, de nem a tatár volt a meghatározó népcsoport a seregben. Akkoriban mindenkit tatárnak hívtak, aki keletről, esetleg délről érkezett, hegyes, prémes sapkát, alatta hosszú bajuszt viselt, egy napja -munka gyanánt- nyolc óra lovaglásból, szórakozás gyanánt nyolc óra gyilkolászásból, és pihenésképp valószínűleg nyolc óra lovon törtnő alvásból állt. Így tatárjárások gyűjtőfogalom alatt hírbe hozhatók mongolok, bolgárok, törökök és persze nem utolsó sorban tatárok is.
A fentieknél sokkal tudományosabb előadást tartott a témában dr. Seres István tegnap a Tessedik Sámuel Múzeumban. Az érdekes téma sokakat vonzott. A múzeum díszterme megtelt érdeklődőkkel, hogy meghallgassa a turkológus diákkal kísért érdekes előadását. Némi politikai nagygyűlés fílinget kölcsönzött az előadásnak az, hogy az előőadó mögött népviseletbe öltözött néma asszonykórus állt és mozdulatlanul figyelte dr. Seres István minden szavát.
