Lipták Judit
Nagy volt a forgalom csütörtökön délelőtt a békésszentandrási Körös Művelődési Házban. Idősek és fiatalok, nők és férfiak jöttek egymás után, hogy véradással segítsenek a bajbajutott embereken.
– Anyagilag én nem tudom támogatni a betegeket, mert nincs sok pénzem, de így legalább valamit tehetek értük – mondta Bohák Jánosné Jutka. Azt is elárulta, hogy immár nyolcszoros véradó, s ehhez a példát munkaadója szolgáltatta, aki már hosszú évek óta rendszeresen jár a véradásokra.
– Békésszentandráson a lakosságszámhoz viszonyítva nagyon jó a véradók aránya – tudtuk meg Pljesovszki Ágnestől, a Magyar Vöröskereszt Szarvasi Területi Szervezetének területi vezetőjétől. – Évente négy alkalommal szervezünk itt véradást, s általában 60-70-en jönnek el. Ma is várhatóan ekörül alakul a létszám.
A szervezők jóvoltából valamennyi véradó kaphatott ásványvizet, nápolyit, süteményt, kávét, sőt még egy 500 forintos étkezési utalványt is.
Természetesen senki sem az ajándékokért jött véradásra, hanem azért, hogy másokon segítsen. Így volt ezzel Lázár Julianna mézeskalács-készítő népi iparművész is, aki mint mondta, időközben Shaumbra-mester (újenergiás tanító, gyógyító) is lett.
– Aki vért ad, az nem a megbecsülésért teszi, hanem mert tehet valamit másokért. Jómagam még egészen fiatal voltam, amikor egy kórházi látogatás alkalmával felfigyeltem a véradásra hívó plakátra. El is mentem a véradásra, de ott közölték velem, hogy még várnom kell egy kicsit, mert nem vagyok még 18 éves – emlékezett vissza Lázár Julianna, aki az azóta eltelt évtizedekben számtalanszor volt már véradáson. Azt, hogy hányszor, nem tudja, mert szerinte ez nem is fontos.
