Postafiók
Jó egy hete a Newjságon két élővilággal kapcsolatos cikk is megjelent. Az „Aláírásunkkal támogathatjuk az akác megmaradását” című közleményből megtudhattuk, hogy a gonosz Európai Unió már megint célba vette Magyarországot, és ezúttal az akác került célkeresztbe. A hír hallatán az erdész és méhész szakma képviselői megkongatták a vészharangot, és aláírásgyűjtésbe kezdtek a tervezet ellen. Sajátosan magyar módon a hír szájról-szájra terjedt, és egy szinte minden alapot nélkülöző rémhírré vált. De mi a valóság?
Az Európai Bizottság a különböző szakmai szervezetek kezdeményezésére javaslatot dolgozott ki a rendkívül jelentős gazdasági, egészségügyi és természetvédelmi károkat okozó özönfajok (inváziós fajok) terjedésének megakadályozásáért és a védekezés összehangolására. Gondoljunk csak a rendkívüli problémát okozó parlagfűre! A tervezethez egy körülbelül 50 fajt tartalmazó lista fog készülni, melyre a fehér akácot is felvennék. Ez a szabályozás a közvélemény nyomására jött létre, és nincsen szó semmiféle magyarországi gazdasági érdekcsoport ellen irányuló támadásról. De maga a tervezet sem szól az akác teljes kiirtásáról, ami egyébként teljesen abszurd is lenne, hiszen a hazai erdőterületek egyharmadát (!), mintegy 450 ezer hektáron, akácosok borítják. Ráadásul az elmúlt évtizedek tendenciái sem az akácosok veszélyeztetettségét támasztják alá. Érthetetlen miért aggódnak a méhészek. Nem az akác van végveszélyben, hanem az akác rohamos terjedése miatt a természeti örökségünk. A szabályozás kihirdetését követően támogatásra lehet majd pályázni az özönfajok irtására, különösen a védett természeti területeken. Ott, ahol a hazai jogszabályok már egyébként sem teszik lehetővé az akác telepítését. Függetlenül az EU szándékaitól. Szó sincs tehát arról, amit a hazai hisztériakeltők állítanak!
De mit veszélyeztet az akác? Az akác ökológiai igényeinél fogva elsősorban a homokterületeken érzi jól magát. Eredetileg a homok fásítására hozták be az országba. A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának kutatásai alapján a hungarikum jellegű homoki gyepjeink és erdőssztyeppjeink mintegy 60%-án már komoly fenyegetettséget jelent az akác terjedése. Mintegy 200 ezer hektár természeti területet veszélyeztet az akác, melyek jelentős része eredetileg gyep és nem erdő! Szarvas környékén az akác nem számít problémát okozó inváziós fajnak. Esetleg az utak mezsgyéin tapasztalhatjuk kisebb terjedését. Annál nagyobb gondot jelent az ártérben terjedő gyalogakác, ami az árvízvédelmi töltések állagát is gyengíti. Mit fog tapasztalni egy akácbarát szarvasi polgár a tervezet megvalósulása esetén? Jó eséllyel semmit.
A bevezetőben említett másik cikk a szomorúan magányos szarvasi hattyú szívbemarkoló történetét mondja el, ami hamarosan megoldódni látszik. Mi a közös az akácban és a bütykös hattyúban? Leginkább az, hogy mindkettő heves vitákat vált ki. Egyesek szeretik, mások átkozzák. A bütykös hattyú őshonosságát vitatják Magyarországon. Egy biztos, Szarvas nem tartozik bele a természetes elterjedésébe. Egy idegen faj betelepítése új élőhelyekre pedig mindig kockázattal jár. Különösen igaz ez a bütykös hattyúra, melynek ökológiai megítélése óvatosan fogalmazva is vitatott. Rendkívül agresszív madár, a többi őshonos fajt elkergeti a fészkelő területe környékéről. Egyes vizsgálatok szerint a vízi növényzetet is jelentősen károsítja. Korántsem biztos, hogy erre kellene költeni a város pénzét.
A szarvasi energiafű is hasonló problémát hordoz magában. Sokan büszkék a szarvasi fejlesztésre, és még Békés megye Értéktárában is helyet keresnek neki. Az energiafű valójában már egy „elszabadult hajóágyú”. Szaknyelven szólva kultúrszökevénnyé vált. Rohamosan terjed a Tiszántúl útjai mentén Gyomaendrődtől, Tiszavasvárin át Szolnokig. De már megjelent a valódi értéket jelentő szikes pusztáinkon is, kiszorítva ezzel sok őshonos növényfajt, átalakítva a puszta élővilágát. Sokkal alattomosabb az egykori ÖKI galambosi rizstelepére Ázsiából behozott, majd kiszabadult aprócska moszatpáfrány. A növény képes a légköri nitrogén megkötésére, és a holtág vizében felszaporodva jelentős vízminőség romlást okozni. Kevesen gondolnák, hogy ez a pici, 1-2 cm-es növény az egyik felelős a szarvasi holtág vizének rossz minőségéért.
Persze ilyenkor jönnek a tamáskodók, hogy a természet mindig is változott, és hogy egy telepített akácos és energiafüves is szép. Nem is beszélve a kecses hattyúról. De mindennek meg van a maga helye. Az akácnak nincs helye egy természetes gyepben vagy tölgyesben és az energiafűnek sem a pusztában. A moszatpáfrány is jobb lett volna, ha Ázsiában marad. Sokaknak „természetesen” az az érték, ami „hasznot hoz”. A hérics és a túzok pedig legfeljebb közvetve járul hozzá a GDP növekedéséhez. Szinte lehetetlen meggyőzni azokat, akik így gondolkoznak. Ezzel a haszonelvű szemlélettel meg kellene szűntetni sok olyan „haszontalan” dolog támogatását is, mint a kultúra, a hagyományőrzés, a sport vagy a művészetek.
Dr. Jakab Gusztáv
ökológus
A tervezet, amiben szó sincs az akác teljes kiirtásáról:
Két részletesebb cikk és egy közlemény az akác témájában:
http://molnar-v-attila.blogspot.hu
