A Rózsási Állattenyésztési Kft.-t az egykori Dózsa Termelőszövetkezet menedzsmentjének nyolc tagja alapította 1994-ben. Az ügyvezetői feladatokat Rejtő Józsefre bízták, aki azóta is eredményesen vezeti a céget.
– Idézzük fel az alapítás időszakát! Mekkora volt az állatállomány az induláskor, s milyen egyéb eszközökkel rendelkeztek?
– Amikor a Dózsa Tsz. tehenészeti telepét megvettük, 500 tehén és a szaporulata volt az istállókban, a géppark pedig rettenetesen elavult. A telepet 70 millió forint plusz áfáért vásároltuk, jelentős részben hitelből. Akkoriban óriásiak voltak a kamatok, így az indulás nagyon nehéz volt, a hitelek törlesztéséhez a tehénállományt is 400-ra kellett csökkentenünk, 100-at eladtunk. Úgy öt év elteltével stabilizálódott a helyzetünk, azóta folyamatosan naprakész likvidek vagyunk. Cégünknek jelenleg négy tulajdonosa van, s 32 embert foglalkoztatunk.
– Milyen beruházásokat valósítottak meg az elmúlt évek során?
– Az ezredfordulót követően apró lépésekkel kezdtük el a fejlesztéseket. Először a roppant módon elavult gépeket cseréltük le és kijavítottuk a telepen belüli utakat. Később építettünk egy szénatárolót, egy sílóteret és az uniós szabványoknak megfelelő trágyatárolót. Az utóbbi évek beruházásai közül kiemelkedik a fejőház komplett cseréje, amit 2010-ben tudtunk megvalósítani. Idén egy 120 férőhelyes növendékistállót építettünk, s elvégeztük a termelő istállók külső burkolását. Sort kerítettünk a hűtőrendszer komplett cseréjére és a telepi kerítés komplett cseréjére is.
– Sikerült-e az említett fejlesztésekhez pályázati támogatást nyerniük?
– Igen, s büszkén mondhatom, hogy eddig minden benyújtott pályázatunk nyert. A támogatási intenzitás általában 30-50 százalék között mozgott. Egyedül a trágyatároló építéséhez kaptunk 70 százalékos támogatást, itt a környezetvédelmi szempontok sokat nyomtak a latba. Mint ismeretes, a pályázatok utófinanszírozásúak, így a támogatási összeget mindig meg kellett előlegeznünk, ez némi nehézséget okozott. Talán első hallásra úgy tűik, hogy sok beruházást valósítottunk meg, de az igazság az, hogy ennél jóval többre lenne szükség. Ezt azonban csak magasabb támogatási arány mellett tartom megvalósíthatónak.
– Említette, hogy építettek egy új növendék-istállót. Ez azt jelenti, hogy az állomány létszámának növelésére készülnek?
– Igen, fokozatosan vissza szeretnénk térni az induláskori 500-as tehénlétszámhoz. Ehhez az elkövetkező időszakban évente 30-40-nel kívánjuk növelni a tehénállományt. Jelenleg egyébként az országban több mint 500 tehenészeti telep van, ebből mi az 50-60. helyen vagyunk a tejhozamot tekintve.
– Hol tart most a tej ára, s milyen reményeik vannak e téren a jövőre nézve?
– Az utóbbi hónapokban szerencsére nagy a kereslet a tejpiacon. Ennek köszönhetően a literenkénti ár közelít a 100 forinthoz. Mi az évente megtermelt 3,5 millió kilogrammnyi mennyiséget teljes egészében a Köröstej Kft.-nek adjuk el. Már a jövő évre vonatkozóan is szerződést kötöttünk velük, s bízunk abban, hogy az ár hamarosan meg is haladja majd a 100 forintot. A jó ár természetesen a jó beltartalomnak is köszönhető, ezt plusz pénzekkel honorálja a tejipar.
– Az állatállomány ellátásához szükséges takarmányt teljes egészében saját maguk termelik meg?
– Sajnos mindössze 100 hektár legelőn és további 100 hektár szántón gazdálkodunk. Ez a terület csupán arra elég, hogy a szénát megtermeljük, a szalmát mástól kell beszereznünk. A szilázst a Pioneer Zrt.-től vesszük, s szintén tőlük vásároljuk a vetőmagnak nem alkalmas kukoricát, amely fedezi takarmányszükségletünk egy részét.
