A Vajda Péter Evangélikus Gimnázium diákjai 1999 óta rendszeresen részt vesznek a Hunyad megyei március 15-ei ünnepségeken. 2014. március 14-én 44 diák és 3 kísérő indult útnak Dévára. A 9. A és 9. B osztályoknak ez lett a gimnáziumi évek első kirándulása. Két „újonc” osztályunk ezzel az úttal kapott lehetőséget arra, hogy megismerkedjen testvériskolánkkal, a Téglás Gábor Elméleti Líceummal és az iskolánkban működő Rákóczi Szövetség Helyi Ifjúsági Szervezetének munkájával is.
Első nap az 1 órás időeltolódás miatt éppen a múzeum nyitására értünk Nagyszalontára. A Csonka-toronyban működő Arany János Múzeumot igazgatója, Darvasi Zoltán mutatta be. A rendkívül élvezetes tárlatvezetés során diákjainkat is bevonta a munkába: volt kinevezett Igazgató Úr, de Arany, Petőfi, Szendrei Júlia, Arany Lacika is „életre” kelt. Nagyszalontáról az Erdélyi peremhegység felé utaztunk tovább. Kiskoh mellett, a Medve-barlangnál álltunk meg. A cseppkőbarlang gyönyörű cseppköveivel ámulatba ejti a látogatókat. A barlangi túra lehetőséget adott egy rövid, rendkívüli földrajz órára. Jó volt a természetben elmagyarázni a karsztosodás folyamatát, az egyes karsztformák kialakulását. Este 6 órakor értünk Dévára, több mint 300 km-t utazva. A Szent Ferenc Alapítvány kolostoránál álltunk meg, hogy átadjuk ajándékainkat. Diákjaink Adventkor csokit gyűjtöttek a kolostorban élő gyerekeknek, decemberi látogatásunkkor több doboznyi csokoládét adtunk át, most mesekönyvekkel érkeztünk. Dévai szállásunkról és ellátásunkról testvériskolánk, a Téglás Gábor Elméleti Líceum gondoskodott. Mindenkinek jól esett a meleg vacsora és az esti pihenés.
Március 15-én, reggeli után Vajdahunyadra mentünk. Az évről-évre gyarapodó, szépülő kiállítás betekintést enged a középkor világába a lovagteremtől a börtönig.
Déván az ünnepség idén 12 órakor kezdődött a Téglás aulájában. Az ünnepséget Winkler Gyula Európai Parlamenti képviselő nyitotta meg. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy fontos a szórványban élő magyarság megmaradása, s ennek érdekében minden szinten az érdekképviselet érvényesítése. Az ünnepi műsort a Téglás Gábor diákjai adták. Versek és dalok füzérével emlékeztek meg március idusáról. Az előző évekhez hasonlóan idén is részt vettünk a műsorban. Simon István Kossuth-toborzó 48-ból című versét Salamon Péter mondta el. A műsor végén meleg szavakkal és nagy tapssal köszönték meg Péternek a szereplést. Ebéd után a református temetőbe sétáltunk, ahol a koszorúzási ünnepségen több megyei és városi vezető is beszédet mondott, majd az ünneplőkkel együtt mi is elhelyeztük az emlékezés koszorúit. Délután a Várban tett rövid látogatásunk után csoportunk kettévált. A legtöbben az élményfürdőben való fürdőzést választották, de sokan indultak városnéző sétára is. Este tértünk vissza szálláshelyünkre. Vacsora után többen még az iskola melletti műfüves pályán játszottak, mások az aulában szervezett filmvetítést választották.
Vasárnap reggeli után elköszöntünk vendéglátóinktól és hazaindultunk. Első állomásunk Gyulafehérvár volt. Az időjárás nem kedvezett, erős, hideg szél fújt. A csillag alakú vár falait és a várárkot az utóbbi 2 évben felújították, a belső vár új díszburkolatot kapott és több köztéri szobrot is elhelyeztek a sétáló turisták nagy örömére. Mi a Szent Mihály Székesegyházban, Erdély legjelentősebb román kori épületében tettünk rövid látogatást. Itt helyeztük el másik koszorúnkat a Hunyadi szarkofágon.
Gyulafehérvár után Tordán álltunk meg.A kedvezőtlen időjárás miatt a hasadék helyett a sóbányába mentünk. A bánya méretei, 13 emeletnyi lépcsői és az átalakítás során épített látványlift, óriáskerék mindenkinek tetszett. Nem hagytuk ki a visszhang termet sem. Torda után már csak két rövid pihenőre álltunk meg Körösfőn és a Királyhágón. Fáradtan, de jókedvűen, este 8 órakor értünk haza Szarvasra.
Kituljak Eszter, szervezőtanár
