Támogatott tartalom
A Worktrans Kft.-ről a legtöbben csak annyit tudnak Szarvason és környékén, hogy munkaerő kölcsönzéssel foglalkozik. Tevékenysége azonban ennél jóval sokrétűbb.
A céget 1990-ben Szebegyinszki János agrármérnök, címzetes főiskolai docens alapította, s máig ő vezeti. Interjúnkban a cégvezetőt nem csak a Worktrans Kft.-ről, hanem saját szakmai pályafutásáról is kérdeztük.
– Végzettsége szerint agrármérnök, s úgy tudom, hosszú időn át dolgozott is ebben a minőségében. Hol kezdte a pályafutását?
– A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1963-ban szereztem általános agrármérnöki, majd később meliorációs szakmérnöki diplomát. Először a Szarvasi Állami Tangazdaságnál dolgoztam növénytermesztési agronómusként, majd kihelyezett szakemberként az Ecsegfalva Egyetértés MGTSZ főmezőgazdásza lettem. Nyolc év elteltével, 1974. őszén átkerültem a Csabacsűdi Lenin MGTSZ-be, szintén főmezőgazdásznak. Itt négy évet dolgoztam, majd 1978. október 1-től a Tiszántúli Meliorációs Vállalat Szarvasi Főmérnökségére helyeztek termelésvezető főmérnöki beosztásba. Ez számomra rendkívül nagy kihívás volt, mivel ekkor indult be Magyarországon nagyüzemi mértékben a komplex meliorációs program végrehajtása. Az országos átszervezés révén 1980-ban a főmérnökség a Szarvasi Állami Tangazdasághoz került, tevékenysége azonban továbbra is az egész országra kiterjedt.
– Akkoriban több száz embert foglalkoztatott a meliorációs részleg, s jelentős beruházásokon dolgoztak itthon és külföldön is. Melyek voltak a legnagyobb munkáik?
– Békés, Csongrád, Szolnok, Bács-Kiskun és Borsod megyékben mintegy 120 ezer hektárnyi terület komplex meliorációját végeztük el. Körülbelül 100 ezer kilométernyi alagcsövet fektettünk le. Építőipari tevékenységet is folytattunk: földmunkákat végeztünk az M5-ös autópálya területén mintegy 40 kilométer hosszon, s dolgoztunk Tatabányán és Almásfüzitőn az ország legnagyobb völgyzárógátjainak építésén. A Bős-Nagymaros program keretében földmunkákra kaptunk megbízást, s cégünk részt vett az Ipoly töltésszabályozásában, a Tisza és a Körösök töltésépítésében, valamint a mogyoródi Forma 1-es autópálya földmunkáiban. Külföldi munkáink közül kiemelném Tengizt, ahol mintegy kétmillió köbméter földmunkát végeztünk az olajfinomító és a lakóváros alatt. Törökország déli részén több éven át több ezer hektárnyi területen alagcsövezési munkákat végeztünk. Ebben az időszakban a világ számos országában jártam, többek között az Amerikai Egyesült Államokban is részt vehettem egy tanulmányúton.
– Mérnöki tevékenysége mellett egészen a közelmúltig oktatással is foglalkozott, amiért több esetben elismerést kapott. Milyen díjakról is van szó?
– Pályafutásom, szakmai munkám legértékesebb minősítésének a Nagyváthy János-díjat tartom, amelyet 2009-ben kaptam meg a vidékfejlesztési minisztertől. Ezzel közel három évtizedes oktatási tevékenységemet ismerték el. A gyomaendrődi Bethlen Gábor Szakképző Iskolából 1991-től folyamatosan, minden évben volt egy baromfifeldolgozás szakirányú osztályom, akiknek a gyakorlatvezető tanára voltam. A Debreceni Agrártudományi Egyetem szarvasi karán 1980-tól a melioráció, az öntözéses gazdálkodás szakirányú képzésében külsős gyakorlati oktatóként és különböző oktatási célú kísérleti programok megvalósításában vettem részt. Ennek elismeréseként 1988-ban címzetes főiskolai docens címet kaptam. 1986-an újítási munkáim elismeréseként megkaptam a MÉM Kiváló Újító bronz fokozatát.
– Az eredményes agrármérnöki pályafutás ellenére miért döntött mégis úgy, hogy egy teljesen más profilú vállalkozásba kezd?
– Sajnos 1990-ben kivonták az állami forrásokat a meliorációból, ezért jutottam arra az elhatározásra, hogy megválok a Szarvasi Állami Tangazdaságtól. Alapítottam egy kft.-t, melynek többségi tulajdonosa és azóta is ügyvezető igazgatója vagyok. Cégünk fő profilja egyéb gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatásként: bérmunka, gyárüzemeltetés, munkaerő-kölcsönzés, tevékenység kihelyezés. Legnagyobb vállalkozásom az 1990. őszén, Szarvason megépült izraeli többségi tulajdoni érdekeltségű Gallicoop Baromfifeldolgozó Zrt. vágóhídjának működtetése cégünk dolgozóival. A mai napig is egy ilyen különös szimbiózisban dolgozunk a Gallicooppal: a vágóhíd üzemeltetéséhez szükséges teljes fizikai és adminisztratív létszám – mintegy 270-280 fő – dolgozik folyamatosan ebben az üzemrészben. A további feldolgozás pedig a Gallicoop Zrt. feladata.
Tizenhét éven át (egészen 2013-ig) mi gondoskodtunk a Pioneer Zrt. Szarvasi Vetőmagüzemének munkaerő ellátásáról. Emellett néhány kisebb cég is partnerünk munkaerő-kölcsönzésben.
– Az elmúlt évtizedek során hány ember számára tudtak munkahelyet biztosítani?
– Több ezer ember munkához jutását menedzseltem le, ami számos sajátos munkaügyi problémával való találkozást jelentett. A mindenkori munkavállalóimmal folyamatos, napi kapcsolatot tartok. Nagyon sokan régóta dolgoznak nálunk, vannak, akiknek húsz éve biztosítunk munkát. Szomorúan tapasztalom, hogy a jogszabályi változások miatt a munkaerő-kölcsönzés egyre inkább átértékelődik, elszemélytelenedik. Egy új jogszabály már azt is előírja, hogy 5 év után a megrendelőnek kell majd átvennie a foglalkoztatást. Az új előírások új feladatok elé állítanak, igyekszem ezekhez erőt gyűjteni. Munkámban mindvégig nagy segítségemre volt feleségem, aki a megfelelő hátteret biztosította. Sajnos azonban őt a közelmúltban örökre elveszítettem.
