Ezek…!

Már megint ezek győztek! – morgott mérgesen borostás arcú ismerősöm, amikor a választás utáni álmos reggelen összefutottunk. Nem lesz itt jobb sohasem, nem lehet ezeket a hatalomból kitúrni! – szőtte tovább dörmögő monológját.

Kicsit még elidőzött a mélyen szántó gondolat felett, mely szerint az ő érdekeit ezután sem képviseli majd senki. Tudod, ezek csak a maguk pecsenyéjét sütögetik! – tette hozzá sokatmondóan.

Mikor lecsendesedett, megkérdeztem, ő melyik szavazókörben adta le a voksát. Én? Mi a fenének mentem volna szavazni? Ezekre?! – kérdezett vissza felháborodva. Aztán büszkén hozzátette: nem volt ő a 2010-es, a 2006-os, s az azt megelőző választásokon sem bohóckodni a szavazófülkében. Úgyis mindig az lesz, amit ezek akarnak.

Mondtam, akkor most tisztázzuk, kik azok az ezek. Merthogy 2006-ban egy egészen más csapat nyert, mint most. Azt felelte, mindegy, azok is olyanok, mint ezek. Lopnak, amennyit csak tudnak.

Kijöttem a türelemből. Mondtam, mégiscsak jobb lenne, ha legközelebb a szavazófülkében nyilvánítana véleményt azokról az ezekről. Csak legyintett: ezekkel a dolgokkal ő nem foglalkozik!

No ezért tartunk itt! Mert „ezek” nem mennek szavazni.