Elbúcsúztak szombaton iskolájuktól a vajdás végzősök. Az utolsó évfolyam ballagott innen, mert sekszípri királydrámába illő fordulatok és hányattatás után a gimnázium épülete szeptembertől teljes egészében a szakoktatást fogja szolgálni. Volt aki tragédiaként, volt, aki komédiaként élte meg a dolgot, de a király él. Az új tanévet a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium a volt hármasban / Petőfiben kezdi majd, és a ballagások praktikusan az Újtemplomban lesznek.
Az iskolától való búcsúzás után a diákok az Ótemplomba vonultak, ahol az ünnepi műsort tekinthették meg a diákok és vendégeik. Farkas Vivien végzős társai nevében búcsúzott az iskolától, majd közösen letették az esküt, hogy a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium emlékét szívükben megőrzik, életük további részében úgy tanulnak, dolgoznak, hogy azzal meghálálják szüleik, tanáraik gondoskodását, majd átadták a stafétát, a zászlót a következő évfolyamnak.
Ilyenkor díjazzák az évfolyam legjobb tanulóit is. A Szarvasi Öregdiákok Baráti Körének díjait kapta Uhljar Luca 12.J (Vajda-díj), Farkas Vivien 12.J és Gyekiczki Fruzsina 12.J (Benka-díj), Balla Lili 12.B (Melis-díj), Korompai Flóra Luca 12.J (Bogár-díj), Papp Fruzsina 12.J (Misik-díj), Fazekas Györgyi 12.J (id. Oláh Miklós-díj), Molnár Dániel 12.B (Művészeti díj). Dr. Mocskonyi Gábor öregdiák nyelvi díját Korompai Flóra Luca 12.J, a Diákönkormányzat díját Gyekiczki Fruzsina 12.J vihette haza. A Szarvasi Vajda Péter Alapítvány jóvoltából kiemelt könyvjutalomban részesült Lustyik Rebeka 12.B, Hipszki Viktória 12.B, Laczkó Ivett 12.J, Babák Bence 12.B és Sztancsik Dániel 12.A.
A május 1-i hosszú hétvége kicsit bekavart abba a ballagások rendjébe, hogy akkor van, amikor vége a tanévnek, így most az a helyzet állt elő, hogy még három napot járnak a búcsúzók iskolába. Hétfőn egyből próbaérettségiket írnak matekból és magyarból.
A szülők egész hete a meteorológusok vs. napos idő reményének mérlegelésével telt, azaz, kell-e gázmelegítő a készenlétbe helyezett sátorba, vagy elég lesz párnákat a padokra, székekre tenni. Szerencsére a nyugodtabb vérmérsékletű apák nyertek a pesszimista időjósokkal, ill. a mindent bebiztosítani akaró anyákkal szemben, mert a templomi műsor végére, a nagy családi ebéd idejére a nap is kisütött, amit talán az ünnepelteknek nem kellene előjelnek tekinteni a jövőre nézve, mert soha ilyen jó dolguk nem lesz, mint eddig, és ami most ezennel lezárult.
