Majdnem baj lett. Kállay-Saunders András az elején olyannyira kapta a pontokat, hogy egy ideig meg is ragadt az első-második helyen. Itt Orbán Viktor beírta a naptárába, hogy a beiktatásokkor meg kell várni a dalfesztivál döntőjét, nehogy még aznap ugorjon a hiánycél, mert nem számolt ilyen kockázati tényezővel, mint KSA. Már ha nyert volna.
Miben különbözik tavalyi delegáltunk, ByeAlex és Kállay-Saunders? Szőrzetben. Abban, hogy KSA egynél sokkal többször el tud énekelni egy számot hibátlanul. Ettől függetlenül továbbra is szeretjük a magyar hipsztert.
Miben hasonlít ByeAlex és Conchita Wurst? Szőrzetben feltétlenül. Az osztrák versenyző (még jó, hogy a magyar nyelvben nem kell a hímnem/nőnemmel vesződni) kapna egy hipsztersapkát meg egy SZTK-s szemüveget, optikailag rendben lenne.
Miben különbözik ByeAlex és Conchita? Hangban. Abban nagyon. A szomszédé kifejezetten Tina Turnerére emlékeztet. Akár egy James Bond betétdala is lehetne a 2014-es dal. Azon lehet vitatkozni, hogy az értő, vagy a “más” közösségek szavazata nyomta meg ennyire, de az, hogy az országok majd fele neki adta a 12 pontját vitathatatlan. Arra nagyobb összeget lehetett volna feltenni, hogy Izraelből is megkapja a 12 pontot, hiszen onnan kétszer is bejutott Dana International. Mi a hollandoknak adtuk a maximálisat, a sógoroknak a tízet. Ahogy az a műsorban is elhangzott, utoljára Udo Jürgens verte annyira tönkre a világot, mint Herr Wurst, hogy három országgal a vége előtt már győztest lehetett hirdetni.
Kicsit elgondolkodtató volt Conchita örömében tett egyik mondata: Megállíthatatlanok vagyunk! Ez mit jelenthet? Jönnek fel a transzvesztiták, vagy a sógoroknak megint van valami a tarsolyban világuralmi tervek viszonylatában?
Fotó: Sander Hesterman (EBU) / http://www.eurovision.tv