1986 áprilisának végén egy kecskeméti buszmegállóban álltam, és a felsőbb évfolyamosok beszélgetését hallgattam arról, hogy a Szovjetunióból sugárzik valami, és a skandináv államok feszegetik Moszkvánál, hogy mi is történhetett. Akkor hallottunk először Csernobilról és Pripjatyról, az atomerőműtől 18 kilométerre fekvő városról. Azóta az első neve fogalom lett, a másodikat azóta sem tudjuk kimondani. A terület mind a mai napig csak engedéllyel látogatható. Ide jutott el májusban Kiss János és két társa, hogy fényképeken örökítsék meg, mi maradt a városból, amit a robbanást követő 24 óra múlva kezdtek el kitelepíteni azzal kábítva a lakókat, hogy napokon belül visszatérhetnek. A 3 napból három hónap lett és csak a személyes dolgaikért mehettek vissza a Pripjatyba, amit addigra ráadásul ki is fosztottak. Ennek köszönhetően a város egy szellemváros lett, ezért egyik kedvenc célpontja a katasztrófaturizmusnak, ill. kiváló témát ad a fotósoknak. Pripjatyban készült képeiből állított össze egy kiállításnyit a Kiss János, amit Hodálik Pál alpolgármester, a fotós gyermekkori barátja nyitott meg.
– Janira jellemző, hogy mindig szeretett mesélni, minden történetet igyekezett egy kicsit kiszínezni, egy kicsit tanulságossá, ha nem volt elég érdekes, akkor érdekessé tenni – mondta Hodálik Pál a fotóművészről 25 éves ismeretségükre visszatekintve. – Aztán elsodort minket az élet, amikor legutoljára találkoztunk, ő már mint fotós dolgozott és így találtunk – úgymond – ismét egymásra. Voltak közös kezdeményezéseink, mint pl. a Facebookon a szarvasi fotókból álló oldal, majd ősszel szerveztünk szarvasiaknak egy közös (fotó)kiállítást. Abba Jani nem akart beszállni, mert van egy nagyon-nagyon érdekes témája, mondta, nem szeretné elsütni, hagyná inkább tavaszra.
Ebből az ötletből lett a mostani kiállítás a halott városról.
Kiss János köszönte a méltató szavakat, majd megköszönte a támogatóknak a kézzel fogható támogatást, ill. párjának a kézzel foghatatlant:
– Amikor én kezdő fotós voltam, úgyszólván mindenki ellökött, amikor én rossz képeket gyártottam, senki nem bízott bennem, de ő mellettem állt, és amikor elértem egy szintet, ő mondta ne állj meg, menj tovább! – mondta elcsukló hangon Kiss János.
A megnyitóra meglepően sokan jöttek el, a múzeum kisterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A tanulságos és érdekes kiállítás a hónap végéig látható a Tessedik Sámuel Múzeum nyitva tartási idejében.
