A református gyülekezet baba-mama körének sikerét látva a közösség hölgyei feltették a kérdést Pentaller Attila református lelkésznek, hogy számukra, akik már túl vannak azon, hogy baba-mama körbe járjanak, miért nincs egy olyan alkalom, amikor összejöhetnek és beszélgethetnek.
– A gyülekezetet mindenképp próbáljuk közösséggé formálni, – mondta a református lelkész, – nem az a célunk, hogy emberek, jöjjetek be a templomba és menjetek haza, hanem alakuljon ki egy személyes, közvetlen kapcsolata Istennel, mert erre a Szentírásban is bátorítást kapunk. Ugyanakkor nem tudja senki sem megélni megfelelően az életét, a hitét, ha nem kapcsolódik be egy gyülekezetbe. Magányos partizánok meg magányos hősök lehet, hogy vannak, de magányos keresztyének nincsenek. Szükségünk van arra, hogy amit én nem értek, arra majd te tudsz választ adni, vagy amit ketten sem értünk, arra majd bejön az ötödik, és neki lesz egy jó gondolata, hogy megértsük.
A lelkész a hölgyekre bízta a szervezést, és hamarosan 10-15-en mondták, hogy milyen jó ötlet és jönnének. A sorozat elindult, és azóta csütörtök délutánonként találkoznak és beszélgetnek. A beszélgetések középpontjában természetesen Isten áll.
Egy ilyen alkalomkor jártunk a református templom közösségi termében, ahol jelen sorok írójának abban a megtiszteltetésben volt része, hogy minden résztvevő néhány mondatban bemutatkozott, amiből kiderült, hogy minden felekezetből járnak a körbe. Ezen a csütörtök délutánon kicsit másként folyt a beszélgetés, mint máskor szokott. Rendhagyó módon most Klenk Józsefné tartott egy előadást a drogokról, szenvedélybetegségről, szenvedélybetegekről.
Pentaller Attila elmondta, hogy nem csak a baba-mama és a csütörtök délutáni kör találkozik rendszeresen a templom falai között, hanem minden napra jut egy-egy, köztük működik egy férfikör is.
