Postafiók
Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
üljetek mellém!
magyarok ott a Tisza partján,
magyarok ott a Duna partján,
magyarok ott a tót hegyek közt
s a bácskai szőlőhegyek közt,
üljetek mellém!”
/Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus – részlet/
HATÁRTALANUL nagy öröm töltött el minket, amikor megtudtuk, hogy ismét nyert a kolléganőink, Sándor Márta és Kondacs Krisztina által megírt Határtalanul! pályázat. A Székely Mihály Szakképző Iskola Általános Iskolájának hetedikesei az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőtől hétszázezer forintot nyert. A tervezett tanulmányi kirándulás célja, hogy tanulóink ismerkedjenek Erdély, Székelyföld történelmével, tájaival, nevezetes városaival, nagy egyéniségeivel. 2014. június 2-5. között iskolánk 35 hetedik osztályos diákja, osztályfőnökeik Szironyné Zsabka Edit, Jani Erzsébet és a pályázatot írt tanárnők élvezhették a marosvásárhelyi 7. számú Általános Iskola hetedikeseinek vendégszeretetét. Ezúton is köszönjük az iskola igazgatója, dr. Tamási Zsolt és az osztályfőnök, Körtesi Sándor önzetlen segítségét.
A kirándulást mind a felnőttek, mind a gyerekek részéről komoly előkészítő munka előzte meg.
Előadásokat hallgattunk, diákat néztünk, amelyek nemcsak az érdeklődésünket keltették fel, hanem komoly ismereteket is nyújtottak Erdély történelméről, néprajzáról, földrajzáról, jellegzetes növény- és állatvilágáról, az erdélyi magyar irodalom kiemelkedő íróiról, költőiről. A tanulók felkészültek és bemutatták a programban szereplő helyszínek nevezetességeit, a kiemelt személyek életútját.
Június 2-án kora reggel indultunk. A Király-hágón Orbán Balázs soraival köszöntöttük Erdély kapuját. Következő állomásunk Körösfő volt, ahol megtekintettük a református templom népi motívumokkal gazdagon díszített belső terét, a mennyezet kazettáit, a kézzel hímzett kalotaszegi terítőket. Ezekkel a motívumokkal a gyerekek közelebbről is megismerkedtek. Saját készítésű koszorút helyeztünk el Vasvári Pál emlékhelyénél, és katonadalokkal emlékeztünk a fiatalon elhunyt „márciusi ifjú”-ra. Mindenkinek nagy élményt jelentett a Tordai-hasadék! A lenyűgöző látvány kárpótolt a fizikai megpróbáltatásokért. A Szent László-legenda meghallgatása után Marosvásárhely felé vettük az irányt. Késő délután érkeztünk meg a fogadó iskolába, ahol kölcsönösen bemutatkoztunk egymásnak. Szállásunk a Bod Péter Diakónia és Tanulmányi Központban volt, kényelmes háromágyas szobákban.
Másnap sem volt idő a lustálkodásra! Időben kellett kelnünk, mivel sok program várt ránk. Nagy örömöt jelentett, hogy vendéglátóink is velünk tartottak egy külön busszal. Először Szovátára mentünk, hogy körbejárjuk a Medve-tavat. Pihenésképpen Korondon nézelődtünk a kirakodó vásárban, a gyerekeknek sikerült megvenniük az otthonra szánt kis ajándékokat. Innen Farkaslakára indultunk. A temetőben felkerestük és megkoszorúztuk Tamási Áron sírját. Az íróról Szülőföldemen című írása részletével emlékeztünk. Kacskaringós kis utcákon jutottunk el szülőházáig, útközben nénikék kínálták saját készítésű terítőiket. A kicsi házban az író unokaöccse, Sipos Matyi bácsi mesélt nekünk ízes egyszerűséggel. Mikor újra buszra szálltunk, már gyülekeztek a viharfelhők. Nem úsztuk meg az özönvízszerű hatalmas esőt. Így módosítanunk kellett a programot, Szejkefürdő helyett Szentegyházára indultunk. Megérkezésünkkor még mindig szakadt, de ez nem riasztotta el a gyerekeket attól, hogy a Szentegyháza Gyöngye termálfürdő belső medencét kipróbálják. Remek szórakozás volt! A többiek addig társasjátékoztak, biliárdoztak. Itt is kellemes meglepetésben volt részünk. Beszélgettünk a fürdő vezetőjével, aki elmondta, hogy a Szilvanap alkalmával már többször járt Szarvason, és kedves ismerősei vannak városunkban. Már a délutánba csúsztunk, amikor elköltöttük a vacsoránkat Székelyudvarhelyen. Ezután továbbindultunk Fehéregyházára, hogy elhelyezzük koszorúnkat Petőfi Sándor mellszobránál. Hazám című versével tisztelegtünk a költő emlékének. A nap estjének fénypontja volt a séta a segesvári vár ódon utcáin. Fárasztó, de élménydús nap után késő este értünk a szállásra. A kirándulás végére már nem volt szarvasi busz és marosvásárhelyi busz! A gyerekek összebarátkoztak, és ki-ki arra a járműre szállt fel, amelyikre kedve tartotta!
Eljött a harmadik nap! Talán ezt várták tanulóink a legjobban, hiszen felkerestük az iskolát, testközelből tapasztalhattuk meg az órák hangulatát, bepillanthattunk új barátaink iskolai életébe.
Tamási Zsolt rendhagyó történelemóra keretében előadást tartott a trianoni béke erdélyi vonatkozásairól. Mi Dsida Jenő versével arra irányítottuk a figyelmet, hogy június 4-e ne az el-szétszakítás, sokkal inkább
a nemzeti összetartozás érzését erősítse a jelenlévőkben. Átadtuk a gyerekek számára összeállított kis ajándékokat, amelyek mellé – Edit néni saját készítésű karkötői, kulcstartói és az apróságokon kívül – egy-egy városunkról összeállított mappát is átnyújtottunk. Zsolt és Sándor számára Szarvast bemutató könyveket vittünk, hogy kedvet csináljunk számukra a viszontlátáshoz. Ezután elsétáltunk a várba, ahol koszorút helyeztünk el a székely vértanúk kopjafájánál, mialatt az énekkarosok elénekelték a Fölszállott a páva kezdetű dalt. Megtekintettük a Teleki Téka múltillatú könyvgyűjteményét, majd a Kultúrpalotát, amelynek üvegablakai székely mondákat idéznek. Lehetőséget kaptunk arra, hogy bemehessünk a zsinagógába, ahol megismerkedhettünk a marosvásárhelyi zsidóság történetével, és a ma is ott élő maroknyi zsidó mindennapjaival. A tikkasztó melegben a Rózsák terén tölthettünk egy órácskát.
A szállásra visszatérve a gyerekek a marosvásárhelyiekkel együtt játékos feladatokat oldottak meg, amelyek felidézték az előző napok látnivalóit. Ezután az elköszönés pillanatai következtek: címcsere, könnyek, közös fotók, ígéretek… A megerőltető nap után a szarvasi gyerekek még nem pihenhettek. Mint minden este utolsó feladatuk volt az útinaplók megírása, melyben az adott nap élményeit rögzítették.
Június 5-én szintén korán keltünk. Hihetetlen! Már hazaindulunk? Csak most érkeztünk! Mindenki így van ezzel, aki olyan helytől köszön el, ahol nagyon jól érezte magát! Kipakoltuk a buszból a könyvekkel teli dobozokat, amiket a marosvásárhelyi iskola könyvtárának gyűjtöttünk, és átadtuk a Harmati József által felajánlott számítógépet, amely már gazdára is talált. Még felkerestük a Szent Erzsébet Társulást, hogy Pál atya számára átadjuk azt, amit az ottani gyerekek számára vittünk: ruhaneműt, lisztet, kristálycukrot, rizst, nápolyit, kakaót, konzerveket. Tamási Zsolt igazgató úr még elkísért minket a kivezető útig. Integettünk neki, és végleg elbúcsúztunk a „virágok városától”. Tordán megtekintettük a sóbányát. Idő hiányában ezután csak Nagyváradon álltunk meg. Elsétáltunk a szoborcsoporthoz, ahol Ady Endre társaságában időztünk néhány pillanatot. Gyönyörködtünk a Sas palota homlokzatában és különleges festett üvegablakaiban. A Szent László-templomnál elhelyeztük koszorúnkat és elénekeltük a székely himnuszt. Késő este értünk Szarvasra.
Reméljük, valamennyi résztvevő számára felejthetetlen marad az élmény!
Végezetül felsoroljuk segítőinket, akik hozzásegítettek a négy napos erdélyi kirándulás sikeréhez: Babák Mihály polgármester úr, Szakácsné Szűcs Marianna, iskolánk pénzügyi csoportvezetője, a szarvasi Tourinform, a marosvásárhelyi 7.sz. Általános Iskola tanárai és diákjai, saját iskolánk tanárai. Köszönet a szervezőmunkában és megvalósításban nyújtott segítségért!
Sándor Márta és Kondacs Krisztina
