A 2012. évi 167-es törvény a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmáról tartalmazza, hogy közterület ill. közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. század valamely önkényuralmi politikai rendszerének megalapozásában, kiépítésében, vagy fenntartásában részt vett. 2013. november 28-án a szentandrási testület döntött ezen utcanevek sorsáról, aminek következményeképpen Békésszentandráson a Ságvári utcából Bagi Alajos utca lett.
Bagi Alajost nagy tisztelet övezte és övezi mind a mai napig Békésszentandráson. Már az 1980-as, 1990-es években felmerült annak a lehetősége, hogy utcát nevezzenek el róla, hangzott el méltatásában. Akkor ez megmaradt a lehetőség szintjén. A millennium évében tartott András-napi ünnepségen Békésszentandrás nagyközség képviselő testülete posztumusz kitüntetést adományozott Bagi Alajos részre a község érdekében kifejtett kiemelkedő gazdasági és közéleti tevékenységéért. A kitüntető díjat akkor fia, Bagi András vette át. Az elmúlt évben konkrét javaslat született a Bagi Alajos utcanévre. A képviselő-testület
319/2013. november 28. számú képviselő testületi határozatában döntött, hogy a Ságvári utca nevét a lakosság javaslata alapján Bagi Alajos utcára változtatja.
Hrncsjár András tolmácsolásában a résztvevők betekintést nyerhettek Bagi Alajos életébe, aki 1897-ben született Békésszentandráson. Apja 4 éves korában meghalt. Édesanyja hatalmas földbirtokai révén vagyonosnak számított, és azon igyekezett, hogy a fiúgyermekek révén a gazdaságot működtesse. Alajosról hamar kiderült hogy jóképességű gyermek, ezért édesanyja taníttatta.
Az I. világháborúban Isztambulban szolgált, ahol megismerkedett a szőnyegszövéssel. Akadémiákat végzett, mindig nyitott szemmel és elmével járta a világot, hogy a háború után visszatérve Békésszentandrásra megszerzett tudását itt kamatoztassa. Aggregátor segítségével villamosította a falut. Ennek a fényénél egy erdélyi tanítónő esténként a lányokat szőnyeget tanította szőni, amit egyre többen sajátítottak el. Sok család a háború miatt családfő nélkül maradt, így a fiatal lányok és fiúk számára ez egy jó pénzkereseti forma volt. Erre, amikor még a háziipar ismeretlen fogalom volt, figyelt fel Bagi Alajos és testvére, Vince. Eladták a rájuk eső családi földet, szövőgépeket vásároltak és összegyűjtötték a szőni tudó asszonyokat. Feleségének, Gunszt Mártának édesapjával és annak tőkével rendelkező ismerőseivel 1924. szeptember 27-én megalapították a Békésszentandrási Keleti Szőnyegipar Rt.-t. Két évre rá, 1926 júliusára elkészült az az épületet a Körös partján, amit sokan kastélynak gondolnak, pedig az egy ipari épületnek épült. Ettől kezdve virágzásnak és a világhír felé indult a szentandrási szőnyegszövés olyannyira, hogy a világban márkát jelentett a kézzel csomózott szentandrási szőnyeg. 1940-ben bezárták, a vezetők katonai szolgálatot teljesítettek. A második világháború után államosították. Bagi Alajosnak elveszett mindene, de olyan tisztelet övezte a faluban, hogy több száz dolgozója harcolt azért, hogy ő maradhasson a vállalat vezetője. Küldöttség ment Budapestre, mindhiába. Régi kapcsolatait felkutatva megpróbált újrakezdeni mindent, de senki sem merte alkalmazni. Budán, egy kézműipari vállalatnál engedélyt kapott egy perzsaszőnyeg részleg megszervezésére. Hat év alatt meghatszorozta a termelést. Haláláig, 1961-ig dolgozott ott. Temetésére elmentek a szentandrási szőnyeggyár dolgozói is.
Emléke ma is él a faluban, ennek adtak szombaton hangot a szentandrásiak azzal, hogy utcát neveztek el róla.
Az eseményen Bagi Alajos unokái, Bagi András és Udvarhelyi Zoltán is, akik segédkeztek a táblák elhelyezésében. A két közvetlen leszármazott és családjaik mellett nagy számban részt vettek a Szentandráson élő rokonok is.
