Egy pincében tartja gyűjteményét Kozák Ferenc, aki hosszú évek óta a relikviákat, dokumentumokat, fényképeket a magyar rendszer XX. században történt legnagyobb kisiklásairól, azok áldozatairól. A kb. 4×4-es pince falain tematikusan rendszerezve láthatók a dokumentumok az I. világháborútól kezdve a zsidó deportálásokon, a málenkij robotra hurcoltakon és a kommunizmus áldozatain át egészen az 56-os események következményéig. Pontosabban tematikusan voltak rendezve addig, amíg mentés címén egy másik gyűjteményt nem volt kénytelen bezsúfolni a helyiségbe, így most néhány talpalatnyi hely kivételével mindenhol irathalmok, fényképkupacok vannak.
Nagyobb hely kellene mondta Kozák Ferenc, de ennek hiányában 4×4-en kell gazdálkodnia, pedig fontos lenne, hogy a fiatalok megismerjék ezeket a vészterhes időket, de addig amíg a rendszer csak nyomokban teszi ezeket a történelmi tényeket tisztába, addig úgy néz ki, marad a pince. Pedig pincemúzeumának vendégkönyvében rengeteg elismerő és köszönő bejegyzés található, még Wittner Máriától is.
Bár a kommunizmus áldozatainak van már hivatalos emléknapja, amiről az idén szó sem esett Szarvason, a rendszerváltás óta adós a rendszer a bocsánatkéréssel a meghurcoltak felé, mondja a gyűjtemény gazdája, pedig nem várnak nagy dolgot, csak egy apró gesztust. Ezt Antall Józseftől kezdve minden kormány elmulasztotta, bár mostanában úgy néz ki, hogy sikerül tisztába tenni egy-két dolgot azon az úton, ami elvezet addig a
A kulákcsemete, ahogy Kozák Ferenc magát nevezte, kérte, hogy ne őt, hanem a rendszer hibáját mutassuk be, pedig az ő története magyarázatot ad elhivatott gyűjtőmunkájára. Édesapja megjárta az első világháborút, ahonnan, takarékos ember lévén, némi félretett zsolddal tért haza. Volt néhány hold földje, amihez lovakat vásárolt, amikkel egyrészt művelte a földet, másrészt a szaporulattal is gazdálkodott. Akkor még nem tudta, hogy jó úton halad a kulákság felé, magát gazdálkodóként aposztrofálta. Igaz, abban az időben ismeretlen fogalom volt a kulák kifejezés, az csak a szovjet típusú rendszer átvételével jött divatba, és keserítette meg azok életét, akiket a kommunista ideológia idegen testként kezelt és mint olyat, mindent megtett azért, hogy kivessen a szervezetéből. Élve vagy halva, de inkább az utóbbi módon. Akik ebben nem működtek közre, azoknak megkeserítették az életét, ahogy Kozák Ferencét is, aki három évig munkaszolgálatos volt. Rendes munkát sokáig nem kapott, aztán valami csoda folytán képesítés nélküli tanítóként, majd képesítését megszerezve tanítóként dolgozott két iskolában 15-15 évet, ahol kollégái megbecsülték.
– Én senkire nem haragszom, nem gyűlölök senkit, de az igazságérzetemet zavarták ezek a dolgok – mondta búcsúzóul Kozák Ferenc.
