Pénteken este mutatta be az Egri Gárdonyi Géza Színház Déry Tibor-Pós Sándor-Presser Gábor-Adamis Anna – már klasszikusnak számító – Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicaljét, teltházzal.
A darabot 1973 márciusában mutatta be a Vígszínház Almási Éva és Tahi Tóth László főszereplésével, akkor popmusicalként. A darab mást mondott negyven éve és mást ma. A zene, amit Presser Gábor írt és Adamis Anna szövegei ma is megkérdőjelezhetetlenül jól szólnak. Déry Tibor könyve ma igazabb, mint amikor megírta a történetet.
Az Egri G.G. Színház péntek esti előadásához birtokba vette nézőteret is. Nagyon ügyeltek arra, hogy a kisebb színpadkép kitáguljon, a színpad mindkét oldalán is jelenetek zajlottak és a lépcsőket is bevonták a játékba. Ezt nagyra értékeltem. Az egész színház fesztivál helyszínévé változott. A játék a két, más érték rendet valló riporter riportjaival kezdődött. Amikor beléptem a nézőtérre a „riportok” már mentek. Arra gondoltam ez egy ráhangoló, – pedig még kívül nagyon sokan várták, hogy bejöhessenek a nézőtérre – azonban ez már az előadás eleje volt. Ez az egy kifogásolni valóm volt, és ma sem értem miért kezdték el úgy, hogy a nézők egynegyede nem ült a helyén. Úgy éreztem, mintha az elejéről lemaradtam volna.
A darab az Altamonti fesztiválon játszódik, ahol a Rolling Stones együttes koncertjén egy fekete fiút meggyilkoltak a fékevesztett hangulatban. A fesztiválra érkezik Eszter (Trokán Anna) a magyar disszidens, barátnőjével Beverleyvel (Marjai Virág). Eszter keresésére indul férje József (Szegezdi Róbert) is. A fesztiválon uralkodó helyzet, a tömeg lehetőséget ad arra, hogy az előadás nyíltan szóljon a terrorról, a kirekesztettségről, a fajgyűlöletről, a szexualitásról, a másságról, a kábítószerről és a szabadság kérdéséről. A fiatalok keresik útjukat, mert reális célt nem látnak maguk előtt. Lázadnak szüleik ellen, mert a szüleik nem fogadják el őket, magányosak, kirekesztettek, kétségbeesettek ezért alkoholhoz, drogokhoz nyúlnak. Sok-sok kérdés, amire felelni kellene. Utat mutatni.
A péntek esti előadás kérdéseket vet fel, amit a nézőktől meg is kérdeztek. „Mi a szabadság?” „Mitől vagyunk szabadok?”. De ezekre a kérdésekre többféleképpen lehet válaszolni, mert kinek mi és mennyi a szabadság?
A darabban Esztert túladagolják, amikor József megtalálja már haldoklik, orvoshoz vinné, de közben hátulról leszúrják. De a darab vége mégsem ez a szomorú esemény, hanem az egész társulat kiáll a nézők elé és bíztató szavakat mondanak, mintegy útravalóul.
Úgy éreztem mintha lerövidítették volna az előadást, sok eseményt nem mutattak, csak utólag utaltak rá. Ennek ellenére egy nagyon mozgalmas, végig pörgő előadást láthattunk, amelyben legalább ezer fokon éget a társulat. Egy percre sem lazítva zajlottak az események.
A két riporter (Nagy Adrien és Tóth Levente) bejelentkezéseiből értesülhettek a nézők az eseményekről, a szereplők életéről. A fekete fiú gyilkosának felgöngyölítését mindketten a saját felfogásuk szerint próbálták meg. Két ellentétes személy egy célért, a nézők kegyeiért. A két riporter mintegy keretet adott az előadásnak.
A terrort, az erőszakot, Pokol Angyalának (Reiter Zoltán) fajgyűlölete, felsőbbrendűsége képviselte. A lelkétől eltérően jelmeze fehér öltöny volt, feje kopaszra nyírt. Reiter Zoltán jó alakítással testesítette meg a külsőségében fehér (tiszta), de belül fekete jellemű embert.
Marianne (Fekete Györgyi) – a drogos férjét kísérő doktornő – jelenete megható szívhez szóló.
A Fiú (Endrédy Gábor), aki túladagolja Esztert, és megöli Józsefet lazán, meggyőzően játszott.
Nagyon jó volt Manuel (Káli Gergely) és René (Ozsgyáni Mihály) alakítása. René fekete öltözetén túl az arcfestése volt rendkívüli, ami egy kemény fiút takart, de a lelke egy útkereső fiúé.
Beverley Eszter ellentéte. Fekete ruha, fekete száj, fekete kakastaréj frizura, bakancs. De ez a külső ellentét a felfogásukra is igaz. Ráadásul Beverley szerelmes Eszterbe. Ő adja Eszter szájába az elő füves cigit. Marjai Virág határozott erős akaratú lányt formált meg nagyon jól.
Trokán Anna Eszter alakítása nagyon finom eszközökkel mutatta meg a lány tisztaságát, útkeresését. Menekül a férje elől, pedig szereti. De láthatjuk a kábítószer hatása alatt átélt borzalmakat, amit zsidólányként kellett átélnie. Trokán Anna alakítása nagyon tetszett. Tudott lágy Eszter lenni és tudott vad hippiként őrjöngeni. Finomságát, tisztaságát jelmeze is segítette. Beverleyvel ellentétben törtfehér, barna színek segítették megmutatni más, mint a színes, vagy feketébe öltözött fesztiválozók.
József alakját Szegezdi Róbert játszotta nagyon hitelesen. A szerelmes, kétségbeesett férj, aki mindenben más, mint a fesztiválozók jó ellenpont – akárcsak Eszter. Neki célja van, most éppen az, hogy megtalálja feleségét és hazavigye. Lírai jelenetekben, amit többnyire a dalok jelentenek nagyon szerethető figurát formál meg.
Nagyon összetett előadást láttunk remek rendezésben, tökéletes koreográfiával. Nagyon tetszett az ellenpontok hangsúlyozása, ezzel még erősebbé vált a helyes és helytelen.
A darabot élőzenekar kísérte, ami sokszor nagyon hangos volt a színészek énekéhez képest.
A színpadon voltak az Egri G.G. Tánctagozatának táncosai is, akik már ismerősként álltak színpadra Szarvason. (Ahogy Marjai Virág is.)
A díszlet Bényei Miklós, a nagyszerű jelmez Szaniszló Tamásné, a látvány Opra Szabó Zsófia munkája. A dramaturg Perczel Enikő. A koreográfia, ami belesimult az előadásba Topolánszki Tamás érdeme.
Az előadást rendezte Bal József.
