Hivatalosan a 12., nem hivatalosan a 14. alkalommal rendezték meg a hétvégén a repülőnapot Kákán.
– Tizennégy éve a születésnapomra meghívtam a haverokat. Eljöttek a bulira, és utána kérdezték, hogy miért nem csinálom meg a következő évben is. Megtartottuk, aztán jött az ötlet, hogy legyen rendszeres. Takács Miklós barátom ideadta a repteret, hogy amikor akarjuk, csináljuk. Így aztán maradt mindig ez a júniusi időpont, amikor László-napi meg születésnapi bulikat tartunk, – mondta Szabó László, a rendezvénysorozat ötletgazdája, elindítója.
A jövőben a mostaninál nagyobb dologra készülnek a szervezők. A reptér 900 méteresre hosszabbítása, amiből 650 méternyi lesz a munkaterület, folyamatban van, így, mikor már beáll a talaj, lehet nagyobb teljesítményű gépeket is fogadni.
Közben a levegőben jöttek-mentek a különböző repülőgépek.
– Ez jövőre már le is tud szállni itt, – mondta Szabó László, mikor beszélgetésünk közben elhúzott felettünk egy kétmotoros gép, – és lehetne az egészet nagyobban csinálni.
Kuriózumként egy JAK-52-es gépre mutatott. Vári őrnagy jött vele, aki háromszoros Európa-bajnok, árulta el a születésnapos ötletgazda.
A repülőgépek között sétálgatva egy hölgyre lettünk figyelmesek, aki valószínűleg kacérkodott a felszállás gondolatával, mert pont arról kérdezgette a JAK-52-es plexijét törölgető személyt, hogy nem csinál meredek süllyedéseket, meg vad dolgokat, ugye. Naná, hogy nem! De akkor miért kellett törölgetni a plexit?
Aztán, mikor egy vállalkozóbb szellemű jelentkezővel felszállt, megértettük. Igaz, csak a saját nevünkben tudunk nyilatkozni, de indokolt lehetett a takarítás. A pilóta teljesen elképesztő helyzetekbe állította a gépet – és a földről az őt nézők gyomrát is, – de az utas csodák-csodájára nem tett kárt a panorámát biztosító plexiben. Mindenesetre itt többen megspóroltak jónéhány ezrest.
Jövőre ugyanitt, csak nagyobban!
