Szerdán a Magyar Teátrum Fesztivál 6. előadását tekinthették meg az érdeklődő nézők a Szarvasi Vízi színház színpadán.
Szerda kora este, gyermekekkel és felnőttekkel telt meg a Vízi Színház mintegy ezerfős nézőtere. A Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola növendékei mutatták be vizsgaelőadásukat, amelyet a Fővárosi Nagycirkuszban megrendezett záróvizsgán adtak elő. Minden azonban Szarvason nem szerepelhetett, hiszen a levegőszámokat nem tudták bemutatni, mert technikailag ezt nem lehetett megoldani. Így kimaradt a tissue (magasról alálógatott, kétszárú kendő) és a Fővárosi Nagycirkuszban, a vizsgaelőadáson debütált karusszel (az iskola találmánya). A mozgatható vaskarokkal ellátott karusszelen többek közt gúla-, kaucsuk- és zsonglőrgyakorlatokat hajtanak végre a magasban az ifjú artisták egyszerre többen, mindezt mozgás (forgás) közben.
Nagyon magas színvonalú volt a Vízi Színház színpadán bemutatott tizennyolcféle produkció, – egykerekű bicikli, zsonglőrök, akrobaták, kaucsuklányok, drótkötél tánc, létra tánc, bohócok és régi kort idéző tornászbemutató is színesítette a programot – amely két és fél –három órás volt. Pedig a helyszín nem éppen a megszokott volt számukra. Amíg a cirkuszban „csak” a lámpákkal kell megküzdeniük a fellépőknek, addig szabadtéren a levegővel, széllel, nappal is. Itt az ugrásnál az égboltot látták, nem a manézs tetejét. A próba során a nap sütött a szemükbe, nem a lámpa fénye. A meleget is a nap sugarai ontották a lámpák helyett. Számomra nagyon nagy teljesítmény volt a Kínai rúdon lengő két fiatalember. A nézők szerencséjére fel tudták állítani a Kínai rudat biztonságosan, amelyen két fiú speciális gyakorlatot mutatott be. – „Ez újszerű, rendkívül nagy fizikai erőt kívánó lengőszám. A fiuk fél évig erősítettek, hogy megtudják csinálni ezt a lengőszámot. Önmagában is erősít ez a tevékenység, mozgásforma, ahogy megfogják a rudat és statikusan meg tudják tartani magukat. Ez nagyon nehéz műfaj.” – Avatott be Végh Erika a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola testnevelő, szertorna edző, balett és akrobata tanára.
Az este negyven fiatal mutatta be 18 féle műsorszámát, produkcióját. Az előadók 12 évestől 16 éves korig voltak és volt pár olyan fellépő is, akik már nem tagjai az iskolának, de örömmel jönnek vissza, ha tanáraik hívják őket.
A fellépők ruházata nagyon hétköznapinak tűnt – farmer, sport cipő – de mint megtudtam – ez speciális kosztüm. Igyekeznek a bohócokat kivéve alternatív kosztümöket alkalmazni, mint a mai is volt, de lényeges, hogy a fellépőknek kényelmes legyen a ruha és cipő, ne akadályozza mozgásukat.
Figyelemre méltó volt számomra az is, hogy azok, akik nem voltak színpadon, nem vonultak el telefont nyomkodni, hanem végig a színpad szélén nézték társaikat, tapsoltak, drukkoltak, hogy sikerüljön társuk produkciója. De a színpad szélén és néha a produkció közelében (ha veszélyes volt) ott voltak az oktatók, akik vigyázták tanítványaik gyakorlatait. Ez az igazi összetartozásra is nagyon szép példa volt számomra. Igazi együtt-egymásért szemlélet.
A Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskolát 1950 decemberében hozta létre Baross Imre olimpiai ezüstérmes tornász, – az iskola első igazgatója – Állami Artistaképző Iskola néven. 1951 januárjában indult a képzés, vagyis immár 63. éve. Ma nyolc osztályos a képzés és plusz egy év a művész cím megszerzése. Vagyis a gyermekek 5. osztálytól tanulhatnak a 12. osztályig és plusz egy évet, ha akarnak. Az első négy év az alapozó, 9. osztálytól már szakosító képzés folyik. Kevés a lemorzsolódás, mert olyan sokrétű az alapozó, hogy mindenki megtalálja azt a formát, amelyben ki tud teljesedni, akár egyéniben, akár csoportban. Fellépésekkel igyekeznek sikerélményt nyújtani tanulóik számára.
Minden elismerés megilleti a diákokat és a tanáraikat is. Szerda este olyan magas színvonalú produkciókból álló összeállítást láthattunk, hogy pár év múlva akár ezek a fiatalok lehetnek a világ cirkuszainak csillagai. Kívánom, hogy így legyen!
Köszönet Végh Erikának a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola testnevelő, szertorna edző, balett és akrobata tanárának, aki az előadás után leült velem beszélgetni.
Hamarosan még több kép lesz a galériában.
