A Szarvasi Rezesbanda térzenéje mutatta tegnap délután az érkezőknek Melis György leleplezésre váró szobrának a pontos helyét a Mittrovszky-kastély könyvtárszárnya előtt, ahova a Magyar Operatörténeti Múzeumot álmodta a városvezetés, és ami Melis György nevét viselné. Nagyon sokan eljöttek. A szarvasiakon túl a környező településekről is érkeztek, hogy tisztelegjenek az operaénekes előtt.
– Furcsa ember volt, ellentmondásos ember. Nem mindenki értette minden megmozdulását, minden szokását, de volt stílusa, emberi tartása – kezdte a megemlékezések sorát Babák Mihály polgármester tegnap, amikor Melis György köztéri szobrát avatták fel
– Büszkén fogok elmenni mellette mindig. “Szervusz, Gyuri bácsi!”, köszönök majd neki – bólintott a szobor felé polgármesterünk.
Őt, maga, a Mester követte felvételről egy morva dallal. A közönség hatalmas tapssal jutalmazta. Az avató moderátora, Lestyan Katalin ezután Clementis Tamást, az opera nagykövetét kérte fel szólásra, aki a jelenlevők köszöntése után Bartók Béla Kékszakállú herceg várának első mondatával kezdte emlékezését.
– Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Szarvasiak, drága Barátaim! Megérkeztünk. – mondta Clementis Tamás. – Nem mellesleg ezzel a szereppel debütált Melis György a milánói Scalaban 1975-ben. Igen, megérkeztünk, szó szerint. Melis György most érkezett meg végleg oda, ahonnan elindult az élete 1923. július 2-án, azaz napra pontosan 91 évvel ezelőtt. A mai nappal teljesült végakarata, miszerint földi maradványainak egy jelképes része, pontosabban a szíve, kerüljön oda vissza, ahol meglátta a napvilágot. Ez a szoborban el van rejtve egy zárt ajtó mögött, ami a Kékszakállú hercegének szimbolikusan egyik ajtaja. Ez a kívánsága most teljesült, halála után négy évvel, kissé megkésve, de nem véletlenül – fűzte magyarázatképp a nyitó mondathoz Clementis Tamás, majd felsorolta az összes érdemrendjét, kitüntetését. Nem volt rövid a lista.
– Kedves Szarvasiak! Kérem, legyenek joggal büszkék arra, hogy Melis György városuk szülötte volt. Melis György, aki soha nem felejtette el, hogy honnan jött, és aki mindig, mindenhol büszkén vallotta, hogy ő szarvasi szlovák származású.
Egy Melis György-szállóigével zárta emlékező beszédét: Ha nincsenek úgy a dolgok, ahogy akarom, akkor úgy akarom, ahogy van.
– Most azonban úgy érzem, hogy valóban úgy lett, ahogy akartad, ahogy szeretted volna – tette még hozzá az opera nagykövete a szoborra tekintve.
Mótyán Tibor, Melis György emlékének leghűségesebb őrzője, ápolója szólt a a szoboravató közönségéhez. Felelevenítette, ahogy édesapjának óvása ellenére az ének mellett döntött. Istentől kapott ajándéknak nevezte az énekes tálentumát.
– A hangszer elnémult, de a dallam az a miénk maradt. Erre a dallamra, erre a hatalmas örökségre vigyázzunk és legyünk hálásak és álljunk meg mindenkor őszinte tisztelettel és köszönettel mindannyian ez előtt a szobor előtt, Petró Attila alkotása előtt! Úgy legyen! – fejezte be üzenet értékű szavait Mótyán Tibor.
A támogatókhoz intézett köszönetnyilvánítás után Mótyán Tibor, Clementis Tamás, Petró Attila és Babák Mihály leleplezte Szarvas új köztéri szobrát, amit ezután Horváth Z. Olivér és Nobik Erzsébet áldott meg.
Nem ismerhette Melis Györgyöt a szobor alkotója, Petró Attila, de Szarvason, a szarvasiak körében szerzett tapasztalatai alapján kialakult benne egy nagyon kellemes kép.
– Örömmel és nagy-nagy szeretettel ajánlom fel Szarvas lakoságának a világhírű szülöttről, a Melis Györgyről készült szobrot, ami szándékunk szerint azt hirdeti, ő immár hazatért és a szarvasiak között van – mondta az alkotó, akinek Babák Mihály polgármester egy városcímeres kitűzőt, egy emléklapot adott át.
Az ünnepi esemény végén, Mester éneke mellett az avató résztvevői elhelyezhették csokraikat a szobor talapzatán, Melis György lábai előtt.
