Jelen sorok írójának szerencséje volt végignézni a Csodaszarvas utolsó próbáját. Belinszki Zoltán és Gulyás Levente musicalje Varga Viktor rendezésében, Juhász Zsolt koreográfiája mellett, a Cervinus Teátrum társulata feltuningolva a Duna Művészegyüttessel, valamint helyi színészpalántákkal nagyon egymásra talált a víziszínpadon. Mind e mellé olyan világszínvonalú fényfestés társul, amiről csak olvastunk. Mindez Szarvason.
Ha valaki azt gondolja, hogy a hely szellemével megerőszakolták a csodaszarvas legendáját, téved. A történet nagyon jó.
Ha attól tart, hogy száraz történelmi téma, téved. Nagyon jó poénokkal van tele. A’la Benkő Géza & Belinszki Zoltán.
Ha valaki azt hiszi, hogy csak nagy színházak tudnak klasszikust összerakni, téved. A Csodaszarvas szombattól klasszikusnak számít.
Trónfosztás készül a szarvasi víziszínpadon. Ha valakinek a Jókai Színház csodálatos Monte Christo előadása vezette a tabellát, akkor készüljön fel: szombattól új kedvence lesz. A Csodaszarvas a lista elejére fog ugrani.
Az utolsó jelmezes próbán jártunk, véletlenül volt nálunk fényképezőgép és nem restelltünk használni. Csak néhány kép mutatóba.
Egy valamit viszont benéztek az alkotók. A vetítővászon-díszletet. Mert mi azért ragaszkodnánk ahhoz, hogy a ciprusaink maradjanak akkor is, amikor a produkció utazik.