Csaztvan András régi-régi álma vált valóra szombaton este, amikor a Cervinus Teátrum a Cervinus Művészeti Fesztivál zárónapján bemutatta a Csodaszarvas című musicalt, itt Szarvason a Vízi Színházban, a történelmi Magyarország közepén, a városban, amit régen Szarvashalomnak hívtak. Az ősbemutató tomboló sikerrel ért véget.
Az álom a Cervinus Teátrum igazgatójáé Csasztvan Andrásé volt, a kivitelezést a Holle anyó csapatára bízta. Vagyis a jól bevált hármasra Belinszki Zoltán írta a szövegkönyvet, a zenét Gulyás Levente szerezte, a rendezést Varga Viktor tartotta kézben.
A történet mindenki számára ismerős, ha csak a legismertebb írók, költők tollából valókat említem – Benedek Elek, Arany János, Móra Ferenc, Wass Albert.
Belinszki Zoltán azonban nem elégedett meg a mondával egy kicsit kutatott és csavart a történeten. Hogy honnan jövünk, kik vagyunk, kik az őseink, hogyan éltek elődeink. Ki irányít a nő vagy a férfi. Menjünk tovább, egy jobb élet reményében vagy maradjunk ott, ahol élünk, ahol a családunk. A testvéri rivalizálás és szeretet, a magány, a hűség az álnokság, a megbocsájtás. Mindezeket a fontos kérdéseket felveti a darab és felelnie mindenkinek magának kell.
Nimród király (Nádházy Péter) és felesége Enéh (Dósa Zsuzsa Domján Edit-díjas) szeretetben élnek. Két fiuk a józan Hunor (Boronyák Gergely) és a forró fejű Magor (Polák Ferenc) felnőttek, apjuk vadászni küldi őket. Vadat ejteni és feleséget keresni. Enéh félti fiait, főleg Magort, ezért Ajandukot, a sámánt (Benkő Géza) küldi, hogy vigyázzon fiaira. Kezdettől fogva ott van Bese egy másik sámán (Maróti Attila), aki megakarja ölni a fiukat. Azonban ez meghiúsul. A fiuk a fehérszarvas után kutatva feleségre és főleg otthonra találnak. Hunor Emesére (Tatár Bianka) Magor Ara (Bardon Ivett) párja lesz. A sámánok békét kötnek egymással. A történet váza ennyi, de ez gyönyörűen van felöltöztetve.
A színpadon a Duna Művészegyüttes és a Tessedik Táncegyüttes szólistái benépesítik a színpadot. A tánc a darab szerves része, beleépül a játékba. Ami nagyon tetszett az a lányok kézjátéka amely finom, légies, egyedi. A másik pedig a táncos párok között is játék volt a lányok és fiuk egymás szemébe néztek, voltak érintések, amit eddig csak balett előadásokon láttam. Megkomponált, a történetbe épített tánc volt. A koreográfia Juhász Zsolt Harangozó-díjas érdeme.
A színészek hibátlanul játszottak és énekeltek. Minden színész tisztán, érthetően beszélt és énekelt.
Nádházy Péter Nimród királya nem akar erős lenni, de ha szükséges véghez viszi akaratát, egyébként asszonyára bízza magát. Nádházy Péter játéka, énekhangja nagyon jó volt. Nimród elküldi fiait látni, tapasztalni. Enéh, az okos feleség, aki félti fiait, még korainak tartja az utat, ezért gondoskodik róla, hogy fiai ne maradjanak magukra Ajandukot küldi vigyázni. Enéh a nőiességet, a szeretetett, az összetartozást képviselte, ugyanakkor az erős, határozott nőt is. Dósa Zsuzsa az asszony, a feleség, az anya sokszínű palettáját mutatta meg magával ragadóan. Dalai közül a „Tulipán” dal nagyon tetszett.
Hunor és Magor a két testvér Magor forrófejűsége miatt többször összeütközésbe keveredik egymással, de Hunor okosabb és elnézi Magor kirohanásait. Magor a darab vége felé tud bocsánatot kérni Hunortól, ami nagyon nagy dolog egy fiatalembertől. A testvéri rivalizálást, és a szeretet egyaránt megmutatják. Több jó jelenetük volt mind prózában, mind dalban. Boronyák Gergely és Polák Ferenc is kihasználja a számára adott lehetőségeket és más – más eszközökkel, de nagyon jól élnek lehetőségeikkel.
Az este kiemelkedő szereplője a Besét játszó Martóti Attila. Besét nagyon szerethette az író, mert nagyon jól megírt karakter volt, amit a színművész remekül ki is aknázott. Ráadásul Bese szinte mindig színen volt, mert mesterkedéséhez a jelenlét kellett. Maróti Attila nagyon jól alakította a negatív figurát, aki végül mégsem olyan gonosz. Talán csak magányos. A darab elején a tűzzel is remekül zsonglőrködik Maróti Attila. Nagyon jó volt a két sámán tánca. A másik sámán Ajanduk szerepében Benkő Géza szintén remekelt, de Ajanduk az előadás humorát is képviselte. A szerep valószínű Benkő Gézára lett írva. A látnoki képességgel rendelkező Ajanduk sziporkái nem mindennapiak voltak. Néha a beszólások miatt, mintha valahonnan odatévedt volna és nem ebben a darabban kellet volna játszania. De ez csak a látnoki képességei miatt volt így. Ajanduk a hűséget is megtestesítette, amikor nem hagyta magára Magort.
Emese és Ara a két királylány szerepében is megvolt az a különbözőség, ami Hunornál és Magornál. Emese beletörölődő, simulékony, bár elhangzott egy mondat, ami határozottságára is utal. Ara szabad szájú, vidám tűzről pattant lány, de ők is jó testvérek. Tatár Bianka és Bardon Ivett kedvesen, derűsen játszotta a két királylány szerepét. Bardon Ivett énekhangja különlegesen szép volt.
A gyermekszereplők nagyon nagy fegyelemmel, odaadással játszották szerepüket. Jós szerepében Bencze Lili és Himmer Tünde énekelt és játszott. A többiek Csasztvan Angyalka, Mester Dóra, Kohut Petra, Hodálik Hédi, Strassburger Csaba, Vaskor Gergő és Csernus Nándor.
Nagyon tetszett, hogy minden szereplőnek volt lehetősége megmutatni képességeit mind játékban, mind énekben. Ez elsősorban az író Belinszki Zoltán és a zeneszerző Gulyás Levente, másodsorban a rendező Varga Viktor érdeme. Amikor egy rendező megálmodik egy előadást sok – sok apró részletet kell egységessé formálnia, ahol a fogaskerekekből egy nagy szuperprodukció lesz. A táncosok, a színészek, a gyermekszereplők, a díszlet, a jelmez, a világítás és még biztos ezer más is kell ahhoz, hogy megszülessen az egész. Az egész homogénné gyúrásához a rendező kell, aki szereti alkotótársait, mégis érvényesítenie kell az akaratát. Varga Viktor nagyot álmodott, mert számára kevés volt a színész, a táncos. Úgy gondolta a Kőrös vízén álló színpad hátteréül szolgáló mocsári ciprusokra lehet hulló leveleket, őszi fákat, vagy éppen a címszereplőt, a fehér szarvast festeni, mindezt háromdimenziósban. Zseniális alkotás született Varga Viktor rendezésében! A szöveg, a zene, a színészek, a táncosok, a díszlet a jelmez, a háttér egy percre nem hagyott senkit elkalandozni. Ráadásul bár egy eredetmondáról van szó, a kérdések sora, amit a darab felvet nagyon elgondolkodtató.
Szarvason pénteken este a főpróbán és szombaton este az ősbemutatón egy kisebb csodában volt része, annak, aki ott volt. Ehhez nagyban hozzájárult a nagyon jó zene, a nagyon jó dalok. Gulyás Levente Szarvason immár harmadszor tett csodát. (A Tessedik és a Holle anyó zenéjét is jegyzi.) Dalai nagyon szépek, fülbemászóak és sokoldalúak. Néha finom lágy dallamok, néha kemény dalok szállnak a Körös felett, néha szívdobbanás szerű zene, néha nyilak zenéje, néha rap, néha játékos és még sok-sok, de mindez egységes keretben. Nagyon gazdag zenei világ, nem kimondottan népzenei, de biztosan van benne az is, a lényeg, hogy nagyon szép dallamos zene. A dalokat Iváncsó József korrepetitor tanította be.
Az egész este szövegkönyvét Belinszki Zoltán írta. A szereplők jellemét, alakját Belinszki Zoltán alkotta olyanná, amilyennek leírtam a színészek alakítását. Nyilván benne volt minden alakban a színész teste lelke is, de az alap az vitathatatlanul az íróé. Nagyszerű munkát végzett Belinszki Zoltán. Alakjai mind szerethetőek. Még Bese is. A történet nagyon szép és történelmünk része. A fentebb felsorolt írók művei mellé immár ezt az írást is hozzá kell tenni és ez nem egy a sok közül, hanem igazi írói mű, amely az előzőekben már leírt elgondolkodtató alkotás. Remélhetőleg kiadásra kerül a szövegkönyv is.
A könnyen mozgatható fenséges díszletet Jakub Branicky álmodta meg, akinek ez a második munkája Szarvason. A plakátot is Jakub Branicky alkotta meg, sajnos kevés helyen látni. Az egyszerű, de nagyon szép, igényes jelmezeket Nagy Szilvia tervezte. A különleges fényfestés a Full Screen Stúdió és Visualpower Kft. munkája.
Varázslatos előadás született Szarvason, amiben minden alkotó beletette azt a szeletet, ami belőle a legjobb. De minden alkotó a legjobb tudása mellé beletette a szívét, lelkét is. Itt most nem csak azokra gondolok, akikről már írtam, hanem a háttérben dolgozókra is, akik végezték munkájukat. Mert világítani kell, hangosítani kell, a kellékeknek a helyén kell lenni. Nagyon nagy munka gyümölcse érett be.
Augusztus 19-én lesz még egy előadás. Aki nem látta nézze meg, mert aki látta újra átakarja érezni a csodát.