100 éve kezdődött az I. világháború. Erre a szomorú eseményre emlékeztek tegnap Szarvason, a Mitrovszky-kastély előtti háborús emlékműnél, amimellett két szolnoki hagyományőrző I. világháborús gyalogos gyalogos egyenruhában állt díszőrséget.
Először Babák Mihály polgármester mondott rövid ünnepi beszédet, majd dr. Molitorisz Pál amatőr helytörténész a Szarvas és Vidéke hetilap 1914. augusztus 2-i számára támaszkodva próbálta érzékeltetni, milyen hangulat uralkodott a településen, ami akkor még nagyközség volt.
Bár a szarvasi praktikus ember mindig a holnap gondjával volt elfoglalva, mondta dr. Molitórisz Pál, mégis háborús izgalmak kerítették hatalmába a lakosságot. A piacon világvége-hangulat uralkodott a vasárnap délelőtti órákban. Az asszonyok jajveszékeltek, sírtak, kezeiket tördelték, de a délutáni órákra kicsit lenyugodott a hangulat.
A szarvasi behívók augusztus 24-én érkeztek. Sok esetben az egyetlen családfenntartó vonult be az akkor még a császár által nagyon rövidnek tervezett háborúba. Nem így lett. A hivatalos adatok szerin 1115 szarvasi nem élte meg a végét. Nevüket az emlékmű falára vésve olvashatjuk, de dr. Molitorisz szerint az 1115-ös szám már túlhaladott. A modern kori kutatások alapján ezt már inkább 1150-re teszi.
Sajnos a háború a világtörténelemben is páratlan rablóbékével zárult Trianonban. Erről dr. Molitórisz Pál így fogalmazott.
– Úgy gondolom, hogy senki nem várhatja el tőlünk Európában, hogy szeressük vagy elfogadjuk ezt a békediktátumot. Minden háborúnak tolvajság a veleje, állapította meg már Voltaire is, és ezt mi igazán megtanultuk a saját bőrünkön. A galambbal jelképezett béke Magyarországra keselyűkét csapott le – mondta dr. Molitorisz Pál.
A megemlékezést a kegyelet koszorúinak és virágainak elhelyezése zárta.
