Örömhírrel keresett meg Kiss János fotós a közelmúltban. Az örömére az adott okot, hogy engedélyt kapott a Honvédelmi Minisztérium Sajtóparancsnokságától, hogy tíz napig kövessen egy alakulatot. Ezzel lassan teljessé válna a közszolgálatot végzőkről készülő portfóliója.
– Az idén elkezdtem egy olyan projektet amiben bemutatom azokat a szerveket, akik kiszolgálnak minket, civil embereket, ideértve a rendőrséget, a katasztrófavédelemtől a tűzoltóságot, a mentőket, és a polgárőrséget. Egyik barátom megkérdezte, hogy miért nem keresem meg a katonaságot is. A rendőrségi világkupán fotózgatok, ahol megismerkedtem egy alezredessel és egy sajtós kollégával. Felvettem velük a kapcsolatot. Ők megmondták, hogy hova kell a kérvényt beadni. Benyújtottam a Honvédelmi Minisztérium sajtóparancsnokságára, ahonnan pozitív visszajelzést kaptam, amiben az áll, hogy augusztus 11-étől 20-ig az ország egyik legkeményebb katonai szervezetéhez, a deszantosokhoz megyek megörökíteni a mindennapjaikat fotóval. Ebben benne van az augusztus 20-i záróünnepség, ill. a rá való felkészülésük is. Nagyon ritka az, hogy egy fotós ennyi időre megkapja az engedélyt. Egy napot szoktak engedni, mondta, de olyanra nem nagyon volt példa, hogy tíz napig gyakorlatilag együtt élhet az alakulattal.
Egy földhöz ragadt ember azon kérdésére, hogy mindez szép, de hol térül ez meg, elárulta:
– Így szeretnék tisztelegni azok a személyek előtt, akik ezt minden nap csinálják, legyen az rendőr, mentő, tűzoltó, polgárőr, katona. A másik az, hogy szándékomban áll, ha már ennyi időt, energiát és nem kevés pénzt belefektetek, egy fényképalbumot összeállítani.
Elmondta, régi álma, hogy egy könyvet ad ki, pontosabban egy fotóalbumot, képekkel dokumentálva, – ahogy ő fogalmazott, – hogy ne csak azt lássuk, hogy megy a tűzoltó, megy a rendőr, hanem azt is, hogy mögötte milyen kemény felkészülés, munka energia, idő van benne.