G.E.
Kedden este a Vízi Színház színpadán Bődi János, az INTEGRÁL Zrt. elnök-vezérigazgatója köszöntötte a közönséget, akik zsúfolásig megtöltötték az 1100 fős nézőteret, plusz a pótszékeken és lépcsőkön ülők. Eszenyi Enikő „A gyönyörben NINCS középút” című önálló estjével lépett fel. Eszenyi Enikő, fellépése kedden este feltette a koronát a Vízi Színház „Vers a víz fölött” négyéves előadásaira. Fekete Péter és csapata négy éve indította el, hogy ne legyen üres nap a Vízi Színház 60-70 napja alatt. A szlogen: „A Vízi Színházban minden nap történik valami”. Ez a „valami” nagyon sokszor magas színvonalú irodalmi est, belépőjegy nélkül tekinthető meg. Ezek az esték nagyon igényes, jól szerkesztett esték voltak. Erre tette rá kedden este Eszenyi Enikő a koronát jelenlétével. És nem azért, mert a Vígszínház igazgatója, hanem azért, mert igazi SZÍNÉSZNŐ, a szó legnemesebb értelmében, aki egyben EMBER is tud maradni, aki nem csak „leadta” a műsort, hanem kedvességével, közvetlenségével a közönség szívébe zárta magát.
Eszenyi Enikőről oldalakat lehetne írni. Közel harminc díjából, amit a szakmai munkájáért kapott, ismerték el a szakmában egyedi, különleges tehetségét. A Kossuth-díjon kívül, számomra a Magyar Tolerancia-díj is sokatmondó, (A Magyar Toleranciadíj célja díjazni a hazai élet ismert embereit toleranciájukért, a kisebbségek, másság támogatásáért, elfogadásáért.) A Vígszínház rendszeresen helyet ad például a „Színházzal a beteg gyermekért” rendezvénynek, de a Down szindrómás gyermekek részére is rendszeresen kinyitja kapuit a színház.
De térjünk vissza a kedd estéhez. Eszenyi Enikő estje középpontjában a nő állt, a versek, prózák kortárs női írók, költők tollából származott és persze Eszenyi Enikő mesél közben. Elhangzott Tóth Krisztina, Karafiáth Orsolya, Nagy Gabriella és Kiss Judit Ágnes írása. Az est címét adó dal a „Halálutak és angyalok” című film zenéje, a szöveg feLugossy Laca, a zene Melis László.
Ami nagyon tetszett, hogy nem csak elmondta kinek az írását mondta-, énekelte el, hanem a kötetet is bemutatta, amelyben az írások megjelentek.
Az előadás módja egyedi, és máshoz nem fogható. Kimegy a közönséghez fel a lépcsőn, személyesen nekik énekel. Simogat, „flörtöl” – a dal szerint – közben beszél, mintha régi ismerősök között lenne. És játszik, – hangjával, testével, kezével, mókázik mindent könnyedén, természetesen. A novellákat, verseket úgy olvassa fel, minta egy saját történetet mesélne, barátoknak. Amikor nem jön be a poén, azt mondja „no ez nem jött be, kezdem újra” és kezdi újra. Egyszerűn zseniális tényleg nem lehet rá mást mondani. Két Kurt Weill – Bertolt Brecht dal és lassan letelt az első egy óra.
A szünet a „Holdvilágos éjszakán” című dallal kezd, majd színpadra szólítja Pált, a Szeparé séfjét, aki a színpadon kéri meg barátnője Alexandra kezét. Enikő kedves és természetes, rizsszemet szór az ifjú párra, utána időnként a közönségre is. „Lesz, maga juszt is az enyém” énekli sejtelmesen, teátrálisan, a közönség tapsával kísérve, közben egy rajongó a Körösön kajakban és Enikő vele is eltársalog, kéri, hogy várja meg mindjárt megy…
Egy Szép Ernő dal, Szirmai Albert zenéjével. Majd Kiss Judit Ágnes pajzán versei Darvas Ferenc által megzenésítve.
A „Fekete Péter öcsém” című dal dallamaira kereste meg a közönség között Fekete Péter igazgató urat és énekelte el a „Gyere te nímand” című dalt, illetve a közönséggel együtt, akiket megénekeltetett. Mert nem felejtkezett el Fekete Péter augusztus 6.-i születésnapjáról sem. Pezsgőt bont, illetve Bődi János bontja ki és közönséggel együtt énekli a „Boldog, boldog születésnapot”.
Majd a „Szomorú vasárnap” című dal Prágában történt előadását mesélte el egy nemzetközi esten és persze elénekelte a dalt. A taps alatt vette le a mikroportot és a cipőjét, majd indult a Körös felé és megtette azt, amit nagyon kevesen vállaltak volna be, Eszenyi Enikő ruhástól a Körösbe ugrik és a Monte Cristó egyik hajót imitáló díszletéhez úszik, az emelvényre fel kellett mennie létrán, ahol elénekelte a Csárdáskirálynőből a Hajmási Péter, Hajmási Pált. Fekete Péter megy érte motorcsónakkal, amíg a dallamok zongorán folytatódnak és a taps is folyamatos. Eszenyi Enikő csak egy fürdőköpenyt vesz a vizes ruhára és újra a színpadon. A közönség már felállva tapsol, és teljes az ováció is. „Azt a nagyszerelmet tőled kaptam én” énekeli az utolsó dalt vizesen. A közönség felállva tombol!
Máshoz nem fogható az a két óra, amit Eszenyi Enikő a Szarvasi Vízi Színházban töltött. A közönség szerette Eszenyi Enikőt és Eszenyi Enikőn is érezni lehetett jól érte magát Szarvason, a Vízi Színház színpadán. Nem véletlenül írtam, hogy a korona Eszenyi Enikőé.
Az este Eszenyi Enikőt Darvas Ferenc zeneszerző kísérte zongorán.
A fotókat Berec Zsolt készítette
