A frissen felújított Vajda Péter utcán gyülekeztek a szarvasiak, hogy onnan közösen az Evangélikus Ótemplomba vonulva ünnepeljék meg Szent István államalapítását. A menetben a rézfúvósok, a városvezetők, valamint a protokollvendégek mögött népviseletbe öltözött lányok vitték a frissen sült kenyereket, amik közül az egyikben a berlini fal helyéről származó rozs délelőtt megőrölt termése is bele lett keverve.
A bevonulás és a Himnusz után – felénk a Csodaszarvasból megismert – Bardon Ivett három dalával kezdődött az ünnepi esemény. Őt telefon csengőhangok kíséretében Brachna Irén követte, aki Tűz Tamás Szent István király című versét mondta el.
– Mikor ünnepelünk, akkor nem csak szépen felöltözködünk, hanem a lelkünket is ünneplőbe öltöztetjük – mondta ünnepi beszédében Babák Mihály polgármester. – Jó ez. Megemelkedik a lelkünk, és megint büszke magyarok lehetünk. Vannak jeles ünnepeink, amiken jeles történelmi eseményekre emlékezünk. Ilyenkor megállunk egy percre, picit hátrapillantunk, emlékezünk, ünnepelünk és megbecsüljük a múltat. Augusztus 20-a nem ilyen. Az ünnep. Szent István ünnepe, az államalapítás ünnepe, ami arról szólt, hogy Szent István döntött. Volt célja, volt elképzelése, latolgatta az esélyeket, s végül döntött. Igen, a költő jól mondta, hogy a Jóisten megtalálta az adott időben Szent Istvánt, hogy a magyarokról gondoskodhasson – mondta polgármesterünk ünnepi beszédében, amit így fejezett be:
– Kérem az Isten áldását, hogy városunk és minden polgára békében élje életét mi kis hazánkban, Magyarországon.
Bardon Ivett három dala után Lázár Zsolt evangélikus esperes, Seidl Ambrus katolikus plébános és Cairns-Lengyel Henriett evangélikus lelkész áldást kértek az oltáron és az előtte levő kenyerekre, amiket az ünnepi esemény végén a városi és egyházi vezetők kiosztottak az ünnep résztvevői között.
Az ünnep Royjal és Ádámmal, az Apropóval folytatódott és tűzijátékkal fejeződött be.